kávás tapogató

TARTALOM

kazalmetsző

kazal

1. téglalap alapú, nagyobb méretű széna- vagy szalmarakás szabadtéri rakodóhelyen; – 2. kötetlenül kezelt kalászos gabonából rakott, hosszúkás alakú csomó, szemben a kévékből rakott → asztaggal főként az Alföldön. A kazal méretei vidékenként és gazdaságonként igen változóak. Az alföldi parasztság a nagyméretű, 20–25 m hosszú 7–8 m magas kazlat kedvelte, s idegenek által csodált szakértelemmel rakta nagy kazlait. A kazal oldala alul kifelé hajló, majd 1/3 magassága fölött befelé hajlik és meredek hajazattal oromélben végződik. Sarkaira meggyűrve raknak egy-egy villányi szénát, szalmát. A kazal orom két végére bukrétát tesznek. A kazlat az Alföldön sodrott széna-, szalmakötéllel 1 m-es közönként keresztben lekötik. Az így biztosított kazal évekig ellenáll esőnek, szélnek. Erdélyben, a Dunántúlon és északon kettesével összekötött, hosszú rudakkal szorítják le a kazlat. A kazalrakáshoz számos speciális eszköz szolgál (→ gereblye, → nyárs, → villa). A kazal szó átvétel valamely szláv nyelvből; eredeti jelentése ’szénaszárító állvány’. – Irod. Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai (Bp., 1955); Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsó folyása vidékének rétgazdálkodása (Népr. Közl., 1957).