Wass Sámuel, gróf (Kolozsvár, 1814Bp., 1879) | TARTALOM | Wlislocki Henrik (Brassó, 1856Bethlenszentmiklós, 1907) |
az epikus → proverbiumok egyik csoportja, amelynek szerkezetére a „mondta N. N.” betoldás jellemző. A magyar folklór igen kevés wellerizmust ismer, pl.: „Nó ez a hét is jól kezdődik, mondta a cigány hétfő reggel, amikor akasztani vitték”. E wellerizmus angol párhuzama is megvan. Az antikvitásban jól ismert, szélesebb körű elterjedése a reneszánszban indult meg. Közismert az angol, amerikai szájhagyományban, a német nyelvterületen, a skandináv népeknél, a spanyoloknál, olaszoknál, franciáknál. A közép-, K-európai anyag kevéssé ismert. A wellerizmus elnevezés Dickens Pickwick klub c. regényének egyik alakjáról Sam Wellerről vette eredetét, aki különösen sok ilyen kifejezést használt. 1863-ban „Samwelleriána” néven megjelent egy wellerizmus-gyűjtemény. A nemzetközi wellerizmus-kutatás Archer Taylor The Proverb c. (1931) munkája után nagy fellendülésnek indult, több monográfia jelent meg, amely egy-egy nép wellerizmusaival foglalkozik. A wellerizmust olykor rövid epikus történet kíséri, amely ha elmarad, akkor is egy konkrét történetet juttat eszünkbe: pl. „Savanyú a szőlő mondta a róka , nem eszem meg éretlenül”, amelynél az ezópusi mesére való utalás egyértelmű. A wellerizmusra általában a humor és az irónia jellemző. Magyar neve szólásidézet, de a nemzetközi szakirodalomban a wellerizmus terjedt el, ezért a magyar folklorisztikai szakirodalom is ezt az elnevezést használja. Ismeretes a makaronikus wellerizmus is, pl. Virtus in mediosagte der Teufel, sass zwischen zwei alten Huren. Irod. Speroni, Ch.: The Italian Wellerism to the End of the Seventeenth Century (Berkeley, 1953); Järviö-Nieminen, I.: Suomalaisen sanomukset (Helsinki, 1959); Taylor, A.: The Proverb and an Index to the Proverb (HatboroCopenhagen, 1962).