proverbium <lat.>

ez összefoglaló névvel jelöli a mai magyar és a nemzetközi folklorisztika mindazokat a rövid, általában mondatnyi terjedelmű, állandósult közkeletű szókapcsolatokat, amelyeknek a nyelvben fontos stilisztikai és hangulati hatásuk, alkalmanként különböző funkciójuk van, és folklór alkotásoknak tekinthetők. E megnevezéssel kikerüli a gyűjteményekben és a szakirodalomban gyakran következetlenül váltakozó és összefoglaló elnevezésként használt szólás, közmondás vagy más neveket: változatlanul meghagyva a kifejezéseket a proverbium-hagyomány bizonyos csoportjaira (→ szólás, → közmondás). Ez az elnevezés nem új keletű, a régi magyar gyűjteményekben is gyakran használták, és a nemzetközi folklorisztika is összefoglaló névként használja. Erdélyi János 1851-ben azt ajánlja, hogy mivel „a magyar nyelv nincs tisztában az elnevezéssel – úgy hiszem, mindegyiknél helyesebb a diák ’proverbium’ elnevezés”. A folklorisztika a proverbium-hagyomány csoportjait folklór alkotásnak tekinti, ezért elsősorban a folklór alkotásra jellemző tulajdonságait vizsgálja, nyelvi alapon való felosztásukat nem tartja kielégítőnek. A folklorisztika a proverbium hagyományos egészét három nagy csoportra osztja fel, azon az elsődleges osztályozási alapon, hogy az epikus történet, amely a proverbiumot létrehozta, milyen mértékben él tovább. Így megkülönbözteti a proverbium előzményeit, a valódi proverbiumot, amely a szólást, közmondást, → konvencionális kifejezést, → szállóigét jelenti, és harmadik csoportja az → epikus proverbium. – A proverbium előzménye a szókép, amelynek lényeges stilisztikai szerepe van a beszédben, egy fogalom, tárgy vagy jelenség nevének egy másik fogalomra, tárgyra stb. való átvitele. Ez elősegíti, hogy a fogalom, amire alkalmaztuk, érzékletesebb, szemléletesebb legyen. Vizsgálata a nyelvtudomány szakterületéhez tartozik, a folklorisztikát csak a valódi provebiumok közvetlen előzményeit, a szóláshasonlatokat vizsgálva érdekli, amennyiben abból alakulhat ki vagy fordítva: a szókép lehet az alapja a későbbi valódi proverbiumnak, pl. szókép: sótalan – mondják a kedélytelen emberre, valódi proverbium: „Sótalan harag, kitől senki sem fél.”, „Elkölt a sava, sótalan a szava.” Szókép: „uborkafa” – hirtelen szerzett magas pozíció, képes kifejezés: „felkapott az uborkafára”, szóláshasonlat: „leesett az uborkafáról, mint tótok királya a fehér kancáról”; valódi proverbium: „Nem sokat lát, ki az uborkafára hág.” A képes kifejezés a szóképtől csak annyiban különbözik, hogy nem egy szó, hanem egy mondat, pl. meglódul a csizmája. A hasonlatban két különböző fogalom áll egymás mellett, amelyek egy tulajdonságban közösek, s ezzel a hasonlított szemléletesebbé válik. Gyakran nehezen különböztethető meg a szóképtől, pl. kutyaként járja a vidéket. Az ilyen hasonlatok, mint pl. keserű, mint az üröm; buta mint a tök; lágy, mint a tészta; csupasz, mint a tenyerem; alszik, mint a tej; tarka, mint a szivárvány; drága, mint a bors; veszik, mint a borsot; vörös, mint a budai bor; csuklik, mint a bugylibicska; vékony, mint a cérnaszál stb. köznyelvi alakok, stiláris hatásuk figyelemre méltó, de nem folklór alkotások még. (→ szóláshasonlat) – Irod. Kuusi, Matti: Parömiologischen Betrachtungen (FFC, 172. Helsinki, 1957); Taylor, A.: The Proverb and an Index to the Proverb (Hatboro–Copenhagen, 1962); Szemerkényi Ágnes: A proverbiumok logikai-szemantikai összehasonlító vizsgálatához (Népi Kultúra – Népi Társadalom, II–III., 1969).