szövetkezeti halász

A 6700/1945 ME majd az 1961. évi 15. sz. törvényerejű rendelet és az 1/1962. (I. 24.) FM végrehajtási rendelet az új társadalmi viszonyoknak megfelelően rendezte a halászat jogi vonatkozásait. Ezek értelmében a természetes vizek halászati joga az államot illeti, s annak gyakorlását halászati bérlő-, majd termelőszövetkezeteknek adta bérbe. A szövetkezés gondolata nem volt idegen a halászoktól, hiszen a nagyhalászat mindig kollektív munka volt. Az első halászszövetkezet már 1920-ban megalakult a szerb megszállás alatt álló Baján, majd 1941 után a bácskai Dunkaszakaszon, de ezek rövid életűek voltak. A mai szövetkezeti halász felszerelésének jelentősebb darabjai (nagyhálók, nagy ladikok stb.) a közösség tulajdona. A műanyag hálók és motorcsónakok révén a termelékenység növekedett, a munka- és életkörülmények jelentősen javultak. A jövedelemelosztás munkaegység alapján történik. A különféle szakképzések révén tudományos alapismeretekhez jutnak – ezzel együtt viszont a népi természet-megfigyelések feledésbe merülnek –, a halállomány növelését ivadékolással, mesterséges megtermékenyítéssel stb. segítik elő. (→ még: bérlő halászat, → halászbokor) – Irod. Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).