szülőszék

szülés céljára igénybe vett ülőbútor. Az ülve szülés a 19. sz. végén a legelterjedtebb szülésmód volt a magyaroknál: a 18. sz. második felében is többnyire ülve vagy állva szültek Mo.-on. Speciális szülőszék azonban Mo.-ról nem ismert, noha a 18. sz. végi – 19 sz. eleji bábakönyvek szorgalmazták használatát. A magyar népi gyakorlatban általános volt, hogy a szülőasszony két combjával egy-egy félkörös vagy négyszegletes ülésű → gyalogszékre vagy → zsámolyra támaszkodott, néha egyetlen vagy két szék vagy karosszék szélére, esetleg felfordított székre ült. Ezen igénybevétel révén nyerte az Ormánságban a félkörös lapú gyalogszék a fijazószék nevet. A 19. sz. végétől a modern szülészeti felfogásnak megfelelően a tanult bábák országosan bevezették az ágyban való szülést, miáltal megszűnt a szülőszék alkalmazása. – Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (III., Bp., 1931); Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek (Kaposvár, 1937); K. Csilléry Klára: A maconkai szék (Ethn., 1948).