takácsmintakönyv

hímes, sávolyos és barhentszövő → takácsok mustráit tartalmazó kézirat. Némelyikben a minták mellé azok leszövését megkönnyítő „kottákat” is rajzoltak. A takácsmintakönyv külső megjelenése igen változatos: van fatáblás bőrkötésű, továbbá fűzött takácsmintakönyv is. A sávolyos takácsok takácsmintakönyveikben a mustrákat általában tussal húzták ki. A hímes takácsok a lapokat ceruzával bekockázták, ide rajzolták különféle színű ceruzával a mintákat. A takácsmintakönyvek általában egy-egy takácsmester mintagyűjteményének tekinthetők. Útbaigazítanak arra nézve is, hogy tulajdonosuk merre járt, hol sajátította el a mesterséget. Némelyik takácsmintakönyvben a minták leszövéséhez szöveges magyarázat is kapcsolódik, kérdés és felelet formájában. A legrégebbről ismert mo.-i takácsmintakönyv 1782-ből való a Veszprém megyei Takácsiból. Már ebben megmutatkozik a csillagmintákon és madaras kompozíciókon a középkorból öröklött vonások mellett a paraszti ízléshez való igazodás is, ami azután a későbbi takácsmintakönyveket is jellemzi. – Irod. Boross Marietta: A takácsmesterség „titkosabb műveinek” leírása Sióagárdról (Ethn., 1962); K. Csilléry Klára: Magyar népi grafika (Népr. Ért., 1971).