tanyai iskola

tanyásodott határrészen álló, zárt településen kívül eső, külterületi alsó fokú oktatási intézmény. Egy vagy két tanteremből, valamint tanítói lakásból áll. Általában osztatlan vagy részben osztott. Gyakran tanító házaspár lakik kint az iskola melletti lakásban, akik közül a feleség az alsó tagozatot, a férj pedig a felső tagozatot tanítja. A környékbeli tanyai gyerekek gyalog és kerékpárral közelítik meg a pusztai iskolát. Télen, nagy hó esetén egy-egy dűlő gyerekeit sok helyen felváltva viszik a szülők lovasszánkóval. A tanyai iskola nemcsak oktatási, hanem közművelődési feladatokat is ellát. Tanítója egyben a környék népművelője, tanácsadója is. A lakosság gyakran keresi fel ügyes-bajos dolgaival. Kultúrház híján a tanyai iskolában tartanak műkedvelő színjátszó próbákat és előadásokat, sőt néha bált is. Ide járnak „dalárdába”, újabban pedig tv-t nézni. Itt tartják a különféle társadalmi, politikai rendezvényeket, pl. gyűléseket, szavazást, tanfolyamokat stb. Sok tanyai iskola egyben vallási kultuszhely is. Az épület egyik végébe épített kápolnát magas, spalettaszerűen nyitható deszkaajtó választja el a tanteremtől. Vasárnaponként kinyitják a választó ajtót és a tanterem templommá alakul. Az ilyen iskolák többsége mellett az udvaron harangláb is áll. – A tanyai oktatás kezdetei Mo.-on a 19. sz. első felére nyúlnak vissza. Ekkor még ún. laikus néptanítók: értelmes parasztemberek, bukott kántorok, kiszolgált katonák tanították betűvetésre a pusztai gyerekeket. A parasztok öntevékenyen maguk fogadtak tanítót. Természetbeni bérét is maguk adták össze. A tanítás egy-egy erre alkalmas tanyában folyt a téli hónapokban. A 19. sz. második felében a városok legtöbb helyen maguk vették kezükbe a határbeli iskolák ügyét. A korabeli tudósítások szerint a pusztai iskolák létrehozásában különösen Kalocsa és Szeged serénykedett. A tanyákon élő nép szaporodása miatt a külterületi iskolák számának növelése és tanítási színvonalának emelése a századforduló tájára egyre sürgetőbb állami és helyi közigazgatási feladattá vált. Nagy politikai harcok eredményeként sok tanyai iskola épült a két világháború között. Ezek az ún. Klebelsberg-iskolák. Általában a puszták legrangosabb, legjobban megépített épületei. Közülük néhány, építészeti szempontból figyelemre méltó „magyaros” stílustörekvések hordozója. – Az 1950-es, 60-as évektől kezdve a tanyai iskolák veszítettek jelentőségükből. A körzetesítés előrehaladása, a tanyai gyerekek városi kollégiumokban való elhelyezése folyamatosan csökkenti szerepüket. – Irod. Erdei Ferenc: Magyar tanyák (Bp., 1942); Ortutay Gyula: Az iskolai nevelés szerepe a parasztság kultúrájában (Ethn., 1962); Balogh István: A paraszti művelődés (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848–1914, I–II., szerk. Szabó István, Bp., 1965); Zöldy Pál: A laikus néptanító intézmény. Adalék a délalföldi paraszttársadalom történetéhez (Ethn., 1969); Dedinszky Gyula: Az úgynevezett „zugiskolák” Békéscsaba tanyavilágában (Békési Élet, 1977).

Köröséri iskola (Ásotthalom, Csongrád m., 20. sz. eleje)