társadalmi néprajz

a társadalmi kapcsolatok, viszonyok összehasonlító és történeti jellegű vizsgálata mindazon népek körében, amelyek a néprajzkutatás tárgyát képezik. Az egyetemes néprajznak legjobban, az európai néprajznak legkevésbé kidolgozott ága. Ennek oka: az egyetemes néprajzban a társadalmi néprajzi vizsgálatokat elősegítette a 19. sz.-ban az emberi társadalom keletkezése iránt kibontakozó széles körű érdeklődés; L. H. Morgannak Az ősi társadalom c. munkáját követő viták, amelyek mind nézeteinek védelmezőit, mind támadóit kutatásokra ösztönözték; a századfordulótól kibontakozó szociálantropológiai vizsgálatokban központi szerepet kapott a társadalmi kapcsolatok és viszonyok lehető legalaposabb megismerése; az európai néprajzban az etnikus jegyeket inkább hordozó kulturális objektivációk kerültek a kutatások homlokterébe, a népi társadalom viszonyait a történeti kutatások, a források jellege és a módszerek kialakulatlansága miatt csak kevéssé tárhatták fel, és a kialakuló szociológia a társadalomban felmerülő új és legátfogóbb kapcsolatokra figyelt főként. Ezért az európai társadalmak néprajzi vizsgálata viszonylag későn, a 20. sz.-ban, a → szociálantropológiában kialakult módszerek és technikák segítségével indult meg. – Irod. Ortutay Gyula: Magyar népismeret (Bp., 1937); Fél Edit: A magyar népi társadalom életének kutatása (Bp., 1948); Bodrogi Tibor: Társadalmak születése (Bp., 1962).