„Szervusz pajtás! – Nem szervusz már, pajtás!”

→ felelgetős mese.

Mért, pajtás? – Mert megházasodtam, pajtás!

Az jó, pajtás! – Nem jó biz az, pajtás!

Mért, pajtás? – Mert vén dögöt vettem el, pajtás!

Az baj, pajtás! – Nem baj biz az, pajtás!

Mért, pajtás? – Mert háza van, pajtás!

Az jó, pajtás! – Nem jó biz az, pajtás!

Mért, pajtás? – Mert leégett a háza, pajtás!

Az baj, pajtás! – Nem baj az, pajtás!

Mért, pajtás? – Mert a vén dög is bennégett, pajtás!

Az mán jó, pajtás!

(Tápiószele, AaTh 2014A)

Moldva kivételével az egész magyar nyelvterületen 7 népi változatban feljegyzett. Kónyi János és András Sámuel 18. sz.-i szöveggyűjteménye nyomán számos 19. sz.-i anekdotagyűjteményben és élclapban is közzétett párbeszédes → formulamese. A nemzetközi népmesekatalógus csak észt és román változatairól tud. A fordulatos dialógus legrégibb emlékét J. Bolte fedezte fel a British Museum egy 15. sz.-i kéziratában. A latin nyelvű párbeszéd Lollius és Theodoricus között folyik le. J. Bolte és György Lajos véleményével szemben a szöveg nem annyira népi, mint inkább diáktréfának látszik. A latin nyelvű kézirat is egy heidelbergi tanuló kezétől származik, az első magyar szövegre pedig egy 18. sz.-i nagyenyedi iskoladráma közjátékaként bukkant rá Sztripszky Hiador. Bolte és W. Liungman összeállításából tudjuk, hogy a típusnak spanyol, német, francia, svéd, norvég, dán, holland és orosz változatai is vannak. – Irod. György Lajos: Kónyi János Democritosa (Bp., 1932); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (III., Bp., 1960); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); de Meyer, M.: Le conte populaire flamand (Helsinki, 1968; FFC. 203); Storescu, S. C.: La typologie bibliographique des facéties roumaines (II., Bucureşti, 1969).