testvér

ugyanattól az apától és anyától származó utódok (édestestvér, egytestvér). A magyar rokonsági terminológiában – ellentétben az indoeurópai nyelvek rokonsági terminológiájával – az egyén a különböző nemű testvéreket, attól függően, hogy azok nála idősebbek vagy fiatalabbak-e, önálló kifejezéssel jelöli. Az idősebb férfitestvér báty, a fiatalabb öcs, az idősebb nőtestvér néne, a fiatalabb a húg. A nővér, fivér terminológiák nyelvújítás koriak. Maga a testvér szó is a 19. sz. eleji elvonás a testvérnénje, testvéröccse kifejezésekből, az egy-test-vér meghatározásból. A testvérekre vonatkozó rokonsági terminológia adja az alapját az összes vér- és műrokonságra vonatkozó kifejezéseknek. Az apai és anyai vérrokonság jelölését – kivéve az egyenesági le- és felmenőket – tulajdonképpen ezek az alapszavak alkotják megkülönböztető jelzővel, megtisztelést kifejező szókapcsolatokkal, becézve vagy kicsinyítve (nagybáty, urambátyám, bácsi stb.). Ott, ahol a sógori viszony jelölésére is a vérrokonság terminológiáját vették át, ugyancsak a testvérekre vonatkozó alapszavakkal fejezték ki rokoni viszonyukat, pl. a vér szerinti unokaöcs felesége kishúgom, húgomasszony. Az öcs terminológia nem minden esetben vonatkozik fiatalabb férfire, hanem egyes vidékeken fiatalabb nőtestvért is jelölnek vele, pl. ismeretesek az öcsém, lányöcsém, öcsémasszony kifejezések, pl. a D-Dunántúlon. Ha a testvérek származása csak apáról vagy anyáról közös, akkor féltestvérek. Mostohatestvérnek mondják azokat, akik nem vérrokonok, de szüleik házasságkötése révén egy családban nevelkedtek. – A hagyományőrző parasztcsaládban a 2–3 évvel idősebb testvér keresztnevéhez a fiatalabb hozzátette a bátyám, néném terminust s magázta. A fiatalabbakat tegezték és keresztnevükön szólították, nem minden esetben téve hozzá a húgom, öcsém kifejezéseket. A testvérek, kivéve apró gyermekkorukat, elsősorban nemük szerint kapcsolódtak egymáshoz, mivel családon belül is a férfi és női munkamegosztás, a gyakran szigorúan meghatározott viselkedési normák, férfi és női munka- és alvóhelyek meghatározott területei kevés alkalmat adtak a különnemű testvérek szorosabb összehangolódására. A férjhezment lányok korán elszakadtak testvéreiktől. Lánytestvérek viszonylatában a férfitestvérek elsősorban akkor voltak aktívak, ha megaláztatás vagy egyéb megbosszulandó tett érte. A nemeken belül a testvérek a kötelező rokoni kötelezettségek szintjén nem léptek túl (→ rokonság). – A századforduló óta a polgárosodó paraszti társadalomban a testvérek jelentősége megnőtt, pl. általános szokás, ill. tendencia, hogy a barát helyett a testvért, elsősorban az anya nőtestvérét hívják keresztanyának. – Irod. Bodrogi Tibor: A magyar rokonsági terminológia vizsgálatának néhány kérdése (Műveltség és Hagyomány, 1961).