Tóth Szőke Józsefné (Beleg, Somogy m. 1901–)

→ mesemondó, a népművészet mestere. Pásztorcsaládból uradalmi cseléddé lett szülők gyermeke, előbb cseléd, majd gazdasorban. A II. világháború után részt vett Dunaújváros építésében, ma Kisbajomban (Somogy m.) termelőszövetkezeti tag. Meséit részben juhász nagyapjától tanulta, részben lánykorában a kukoricamorzsolóban felolvasott Grimm-gyűjteményből, részben a férje által felolvasott Arany László- és Benedek Elek-kötetekből merítette. Bár írástudatlan, mesetudásának jelentős hányada könyvből származik. Repertoárja a nemzetközi meseirodalomból jól ismert cselekményű, de megnevezett személyekhez fűzött „igaz történetein” és élményelbeszélésein kívül 80 mesét tartalmaz. Ezek nagy része tréfás mese és állatmese, a tündérmesékre már kevésbé szívesen kerít sort. – Irod. Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGY, X., Bp., 1962); Kovács Ágnes: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).

Tóth Szőke Józsefné mesél (Kisbajom, Somogy m., 1959)