töltött káposzta

apróra vágott húsból, kásából növénylevélbe burkoltan főtt étel. A töltött káposzta az oszmán-török konyháról indulva terjedt – a mai napig – Európában. Közismert étel lett a Balkánon és Mo.-on. Nálunk a 18. sz.-ban már széles körben kedvelt, de a Ny-dunántúli, felföldi parasztkonyhára csak a 19. sz.-ban vonult be. A hazai tájak töltött káposztája igen különböző, a változatok a csak töltelékből álló, vízben főtt, lé és aprókáposzta nélkül tálalt ételtől a vágott aprókáposzta berántott – gyakran paradicsomos – főzelékében úszó burkolatlan kásás húsgombócig terjednek. Az előbbi szélsőség hasonlít legjobban balkáni előképéhez. Ehhez nálunk a népterület DK-i felének parasztételei állnak közel, míg az ÉNy-i fél egyre távolabb. A balkáni töltött káposztát azonban szőlőlevélbe burkolják. A töltött káposztának a déli nyelvjárásokban honos szárma és a már elavult erdélyi dalma elnevezése török (’betakart, töltelék’) eredetű. Mindkettő a balkáni nyelvekben is elterjedt. Az ételnek ugyanezt a jellegzetességét fejezi ki a népnyelv takart ételneve. Moldvában, Bukovinában a töltött káposzta neve geluska, galuska, a szó ebben a jelentésben itt román kölcsönzés. A K-i népterületen töltött káposzta rendszeresen készül hús nélkül is, csak kásával töltve, hétköznap és ünnepen egyaránt. A húsos töltött káposzta a parasztkonyhán mindenütt ünnepi étel, téli vasárnapi ebédek és különleges alkalmak fogása. Lakodalmi étrendeken sokfelé a nagyobb húsdarabokkal főtt savanyú-káposzta-főzeléket váltja fel. A töltött káposzta kásája gyakran kukorica, árpa, köles volt. (→ még: savanyítás)