| tönkjegy | TARTALOM | töpörtyű |
gabonafajta, a tönke (kétszemű búza) távoli leszármazottja. Vadon élő alakjai ismeretlenek. Kialakulása valószínűleg a Kaukázus északi lejtőjén történt meg. De nem ez a vidék lett elterjedési központja, hanem a bronzkori Svájc és D-Németo., ahová a neolitikum során került. Az ókorban és a középkorban a germán törzsek és népek vándorlása terjesztette el Európa más tájain (Ibériai-félsziget, Brit-szigetek). A középkorban Ny-Európa egyik legjelentősebb búzafajtája volt. Hántolt magjából kenyérlisztet vagy kását őröltek. A tönköly valószínűleg a középkori német bevándorlással került hazánkba, de vallon-francia telepesek is hozhatták magukkal, mint az ÉK-i részeken ismert, ritkább neve, a vótér mutatja. A 18–19. sz.-ban a terjedő búza és burgonya elől termesztése Ny-Mo.-ra szorult vissza. Századunk elejére szinte teljesen eltűnt a paraszti gazdálkodásból. – Irod. Bátky Zsigmond: Kivesző gabonaféléink (Földr. Közl., 1918).