Szilágyság, Szilágy

TARTALOM

szilágysági viseletek

szilágysági hímzések

egyfelől az Alföld irányában nyitott, másfelől Erdélyhez kapcsolódó Szilágyságban a párnavégeken, abroszokon, lepedők, ágyfütülvalók (kislepedők) és rúdi kendők szélein található hímzések. E hímzések egyik nagy csoportja a párnavégeken található, belőlük van a legtöbb. Meglétük Györffy István szerint 1642-ig vezethető vissza. Finom szövésű, kevéssé fehérített kendervászonra varrták, jobbára piros pamuttal. A mindig pontosan kiszámolt, szabályosan megszerkesztett, tiszta és aprólékos mintákat → szálánvarrott öltéssel és keresztszemmel, valamint → álló keresztekkel varrták ki. Egyes példányokon a mértani mintákat száröltéssel kontúrozták. A kontúrozás meglágyítja a szögletes mértani elemeket, s hajlékony virágszirmokhoz teszi hasonlóvá őket. A mintát széles középmezőben mindig egyenletesen elosztva helyezik el, keskeny peremdíszekkel vagy peremdíszek nélkül. A mintaszerkesztésre általában a rugalmas térkihasználás a jellemző. Nem merevedik be egy szkemába. Gyakran vízszintes középtengely két oldalán helyezik el a mintákat, de tagolhatják vízszintesen akár három sorban is. Ugyanígy lehetséges a rácsszerű több függőleges tengelyvonal. Ismét más lehetőség a rácsszerű tagolás. Ezekkel a mintaszerkesztési szkémákkal kapcsolódnak a szilágysági hímzések leginkább az erdélyi hímzésekhez. A párnavégeken szoktalanul sok a hímzett tulajdonjegy. – A szilágysági hímzések másik csoportját lepedővégeken találjuk meg. Ezek mindenben eltérnek a párnavéghímzésektől. Sokkal vastagabb vászonra varrták őket, jobbára kék, kevesebb piros pamutfonallal, szálánvarrott és keresztöltéses technikával. A lepedőkön az országosan közkeletű virágtő 7–9 ágú formája jelentkezik mereven, a kötött technika által mértaniasítva. Ezeknek a lepedőknek még nincs lepedőfiókjuk, amit külön illesztenének a lepedővászonhoz vagy állítanának be, itt a hímzést magára a lepedőre varrták. A lepedővéghímzések alakulásának menete nyomon követhető lépésről-lépésre. Egyes darabokon szerény szegélydísz került a lepedő szélére s közvetlen fölötte sorakoznak – egyetlen keskeny vonalra állítva – a virágtövek. Más darabokon már szélesedik a sáv a lepedő széle és a hímzett virágtövek között, ez a kifejlett alsó peremdísz. Továbbmenve ez az alsó peremdísz maga is többsávos lehet s virágtövek is alkothatják. Ezek a lepedőhímzések mintaszerkesztésük alapján korainak tűnnek, keltezett példányaik azonban csak az 1830-as évektől vannak. Folytatásukat nem ismerjük, talán nem is volt, az Alföld felől terjedő fehér lyuggalásos hímzések kerültek helyükre a párnákon is. A három szélből összeállított abroszokon foltdíszítésként alkalmazták a varrást; hasonlóan az erdélyi abroszokhoz egy-egy vászonszélen három nagyobb forgórózsa van, arányos távolságban elhelyezve. A vászonszéleket kötéssel fogták egybe. – Irod. Györffy István: Szilágysági hímzések (Bp., 1924); Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok (Népr. Ért., 1941); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Szilágysági magyar népművészet (Bukarest, 1974).