Szilágyság, Szilágy

a Réz-, a Meszes-hegység és a Szamos, valamint az → Érmellék által közrezárt dombság. A magyarság nem sokkal a honfoglalás után benépesítette a gyér szlávok lakta Szilágyságot. A középkorban magyar népességű volt, csak a 15–16. sz.-ban bomlott meg etnikai egysége a beköltöző románokkal, majd a 18. sz.-ban néhány németek által is lakott községgel (pl. Hadad). Ma Románia része, magyarok és románok vegyesen lakják. A Szilágyság egyik legkorábbi tájnevünk, a 14. sz.-tól említik a források. Jóllehet egységes földrajzi táj, mégis a történelem folyamán általában két megyéhez (Kraszna, Közép-Szolnok) tartozott. Ezekből, valamint a → Kővár-vidék egy részéből alakították 1876-ban Szilágy vármegyét. A Szilágyság kisebb tájai: Kraszna-vidéke: az 1876-ig fennállt Kraszna vármegye egykori területe a Szilágyság déli részén, a Réz- és a Meszes-hegység láncai közt, mintegy 8–10 magyarlakta helységgel. Központjai: Szilágysomlyó, Kraszna, Zilah. A Berettyó-mente Szilágynagyfalu és Berettyószéplak központokkal: → Tövishát a Szilágyság középső vidéke a Krasznába és a Szamosba futó patakok hátsága. Nevezetes helysége Diósad, Vérvölgy, Désháza. A Szilágyság a néprajzilag kevésbé föltárt vidékek közé tartozik. – Irod. Petri Mór (szerk.): Szilágy vármegye monographiája (I–VI., Bp., 1901–04); Kós Károly: Népélet és néphagyomány (Bukarest, 1972); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Szilágysági magyar népművészet (Bukarest, 1974); Almási István: Szilágysági magyar népzene (Bukarest, 1979).

Barokkos oromzatú lakóház (Kraszna, v. Szilágy m., 20. sz. eleje)

Középkori eredetű református templom 18. sz.-i fatoronnyal (Menyő, v. Szilágy m.)

Bokályok, ólommázas cserép írókás díszítéssel (Zilah, v. Szilágy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

19. sz. közepén épült parasztház, Ady Endre szülőháza (Érmindszent, v. Szilágy m.)