| Tövishát | TARTALOM | tracska |
tőzeg
szarvasmarha, ló, juh, ritkán sertés istállótrágyájából, legelőn összeszedett → árvaganéból, pusztai juhászszálláson összesepert → juhporból készített tüzelőanyag. Néhol tőzegnek mondják a legelőn elhullajtott, tüzelésre összeszedett marhatrágyát, az árvaganét is. A szónak a ’lápok növényi maradványa’ jelentése másodlagos fejlemény. A trágya általános mezőgazdasági felhasználása (→ trágyázás) alig néhány évszázadra terjed. A tőzeg elnevezés általános, ismeretes még: a gané, vetett gané (Hortobágy környéke, Békés m., Nagykunság), dudva (Túrkeve, Kisújszállás) kifejezés is. Az állati trágyát különbözőképpen használják fel tüzelésre: fűtenek megszáradt árvaganéval, a juhászszállásokon összesepert juhtrágyával, az ún. juhporral is, de kialakult a trágyának egy jellegzetes feldolgozása, a tőzegkészítés is. Ennek három módja ismeretes: 1. Elsősorban ló és szarvasmarha, juhtenyésztő területeken a juhok, elvétve sertések trágyáját szalmával, törekkel keverik; kocsival, lóval, lábbal járatják, tapostatják meg (taposás); elsimítják majd többnyire téglaalakú darabokra vágják és megszárítják. – 2. A megdolgozott masszát általában 40×30 cm-es és 5 cm magas rámába, ún. ganévetőbe verik, lapjára, majd élére állítva kiszárítják és kupacban raktározzák el. – 3. Néhol a juhólban, a → hodályban felgyülemlett trágyát vágják ki kockákba. – A tőzeggel elsősorban a fátlan, alföldi területeken fűtenek, kiváltképpen a Kis- és Nagykunságban, a Hortobágyon, Pest, Csongrád, Békés, Szolnok m.-ben, Heves és Borsod m. déli részén. Használták pusztai pásztorszállásokon, valamint a falvakban és mezővárosokban is. – Készítését és funkcióit prózaíróink (pl. Jókai Mór, Fáy András, Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Veres Péter) is megörökítették. A tőzeg szó a 16. sz. végétől ismert, a 18. sz.-tól széles körűen használják. – A trágyával való tüzelés a fátlan, füves sztyeppén, valamint a magas hegyvidékeken, az erdőhatár feletti pásztorszállásokon ismert Európa és Ázsia sok vidékén. Svájc felső völgyeiben az istállóból kivágott trágyát, a Francia-Alpokban és Bretagne-ban keretben megformázva szárítják és tüzelik. – A tőzeg a magyar nyelvben török jövevényszó, vagy a honfoglalás előtti, vagy a kunbesenyő réteghez tartozik. A krími täzäk, ’megszáradt gané’ megfelelői a többi török nyelvben is ismertek. A szónak a magyar nyelvben is először ’árvagané’ jelentése volt. A törekkel, szalmával kevert és megformázott tőzeg újabb fejlemény lehet. – Irod. Ligeti Lajos: Tőzeg (Magy. Nyelv, 1938); Beke Ödön: Török kezek – magyar tőzeg (Magy. Nyelvőr, 1950); Gunda Béla: Tőzeg szavunk tárgytörténetéhez (Magy. Nyelvőr, 1951).
