szironyozás, cirmozás

szőrtelenített bőrből hasogatott 2–3 cm színesre festett bőrszalagokkal (szirony) való díszítő varrás, fonás, hímzés. A pásztorok bőrből készült használati tárgyaikon, a szűcsök pedig a bőrruházaton alkalmazták. Ősi díszítésmódunk, ezt a szó török eredete is mutatja. Használatát a varrásból származtatjuk, amikor a kiszabott bőröket szíjakkal, bőrszalagokkal erősítették, kötözték, varrták össze. A pásztorok a készítetlen bőrrel, a hasival való hurkoló varrást (pl. erszényeken, hüvelyeken), vagy az ostor nyelének, fejének díszes befonását kötésnek nevezték. Ugyanezzel a pergamentszerű hasival való egy vagy több ágú lapos fonást; a virágmotívumok hímzésszerű kivarrását, ha a bőrszalagokat ecetbe áztatott rézporos lével zöldre vagy kocsinyíllal, újabban anilinnal pirosra, ill. gallessal, berzsennyel feketére festették, már szironyozásnak nevezték. A szironyozás és a hasival való fonottas varrás és díszítő jellegű kötés között nincs éles különbség, sokszor a szóhasználat is azonos. A debreceni szűcs céh 1598. évi árszabásában fordul elő: „Ha az mál gereznát meggallérozza, az virágát kiketezi (kikötözi), negyedfél forintot adjon”, ami azt jelenti, hogy régen a szűcsök is kötésnek nevezték a szironnyal való díszítést. A kezdeti praktikumot szolgáló szironnyal való varrásból, kötésből a díszítés igen változatos formái alakultak ki. A szűcsök szironya csávázott bőrből is készült. Ezzel varrták le a szegőirhákat és irhavirágokat. A fedő irhákat piros, zöld, sárga fonottas szironyozással tagolták, mintázták, és – mint a szűcskönyv is említi – virágokkal is kikötözték, azaz „hímeztek” vele. De nemcsak síkdíszítményként használták, különösen remekeltek a különböző alakú gombok, nyakkötők, átalvetők, dohányzacskók sallangjainak bekötésével, fonásával. A szironyozással díszített ködmönök, bundák a legutóbbi időkig fennmaradtak. Egyes szűcsök, különösen a Felvidéken a rátét mellett csak szironyozással díszítették a ruhadarabokat. A szíjgyártók a kulacsok, lószerszámok, kolomp- és csengőszíjak díszítésére alkalmazták a szironyozást. Pávatollból hasogatott szirony szálakkal is szironyoztak kisebb díszítéseket, pl. szűrcsatokat (→ még: bőrmunka, → szűcshímzés) – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Bátky Zsigmond–Györffy István–Viski Károly: A magyarság néprajza (I–II., Bp., 1941–43).