álarcos játék
az → alakoskodásnak, népi színjátszásnak az a típusa, melynek szereplői álarcot viselnek. Az álarcról felismerhető az általuk ábrázolt alak jellege, neme, életkora, foglalkozása, esetleg lelkiállapota is. Az álarcos játéknak nagy szerepe van a primitív kultúrájú társadalmakban: álarcos játékok segítségével jelenítik meg az ősöket, elhunytakat, álarcos játékot játszanak gyakran a kalandos társaságok tagjai, az avatásnál is gyakran találunk álarcos játékot. Az álarcos játék gyakran állatalakoskodás Európában éppúgy, mint más világrészekben. Az álarcos játéknak nagy jelentősége volt a színjátszás és az irodalmi dráma kialakulásában, az európai tragédia és komédia egyaránt az álarcos játékból fejlődött ki, a történelem során több alkalommal is. – Az álarcos játéknak a félnépi színjátszásban, a vásári komédiában is fontos szerepe volt. Az álarcos játék legfontosabb alkalma hazánkban a farsangi ünnepkör, de más naptári ünnepeken is találunk álarcos játékot éppúgy, mint lakodalom alkalmából, Luca napján és Mikulás napján stb. Álarcos játékot nemcsak a paraszti kultúrákban, hanem a késő középkor és a barokk udvari és polgári ünnepségein, valamint az újkorban is találunk, hivatásos komédiások éppúgy előadhatnak ilyeneket, mint nem hivatásos előadók a maguk szórakoztatására. – Ir. Székely Gy.: Színjátéktípusok leírása és elemzése (1963); Dömötör T.: A népi színjátszás Európában (1966); Dömötör T.: Népi színjátéktípusok (Műveltség és Hagyomány, Debrecen, 1968).