érzékenyjáték

a színpadi szentimentalizmus színjátéktípusa, mely a 18. sz. végének és a 19. sz. elejének műsorrendjén a többi színjátéktípusra is hatott. Főszereplője a szenvedő ember, akinek felvilágosult, polgári erkölcse szembekerült a feudális morállal mind a hatalom, mind a magánélet szférájában. Cselekménye esetek laza füzéréből áll, szereplői nem fejlődnek, ezért a cselekmény mozgatása a feudális erkölcsöt példázó intrika révén történik. A társadalomban feloldhatatlan konfliktusokat a színpadon a felvilágosult uralkodó deus ex machina-szerű megjelenése egyenlíti ki. A közönségre gyakorolt hatás nem a katarzis összetett élménye, hanem az érzelmi azonosulás és a megríkatás. Erős érzelmi hatása miatt az érzékenyjáték alkalmas volt a felvilágosodás alapvető tételeinek széles körben történő népszerűsítésére. A színjátéktípus legnagyobb hatású szerzője August Kotzebue (1761–1819), aki művei és epigonjai révén közel fél évszázadon át (1790–1835) Európa s így régiónk legjátszottabb szerzője volt. A m. színpadon az érzékenyjáték 1790-től volt jelen, sikerét magyarítással és m. történeti környezetbe helyezéssel erősítették. A m. szerzők között Dugonics Andrástól Kisfaludy Károlyig és Katona Józsefig hatott. Színészi megjelenítésére a → síró-éneklő iskola szolgált. – Ir. Kerényi F.: A régi magyar színpadon (1981).