Ferenczy Gyula

(Kolozsvár, 1891. ápr. 12.–Bp., 1962. febr. 13.): zeneszerző, színműíró, színházszervező, színész. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott kezdte, Bécsben és Párizsban folytatta. Zeneszerzőként indult. Intermezzo c. balettjét a zürichi Duncan Theater mutatta be. Hazatérve létrehozta a székelyföldi társ.-ot, amely vándoregyüttesként járta a városokat és nagyobb településeket. 1926–27-ben és 1932-től 1934-ig ő nyerte el Székelyudvarhely színi koncesszióját. A társ. játékrendjében klasszikus drámák – főként Goldoni és Molière vígjátékai –, társadalmi-nemzeti létkérdéseket boncolgató művek – Katona József, Gorkij alkotásai – és modern színpadi törekvéseket képviselő szövegek szerepelnek – Strindberg –, a megélhetést biztosító operettek, aktuális tárgyú könnyebb fajsúlyú előadások mellett. Nevüket a színháztörténetbe főként a → Kék madár-mozgalom előfutáraként írták be. Maga Ferenczy könnyűzenei szerzeményeivel vált igazán népszerűvé, ezeket többnyire feleségével, Szász Ilonával együtt adta elő. Színdarabot is írt Tudjátok-e, mi az, szeretőnek lenni? c. (Sepsiszentgyörgyön nyomtatásban is megjelent 1927-ben). 1936-ban Tordán színre vitte Pálfi Miklós Útépítők c. színművét, amely Balázs Ferencnek, az érzékeny tollú írónak és társadalomszervezőnek, a korán elhunyt mészkői unitárius papnak állít emléket. Életének utolsó két és fél évtizedében színészként lépett fel. A Jászai Mari Színészotthonban hunyt el.