Gellért Lajos

(Irsa, 1885. nov. 5.–Bp., 1963. jan. 28.): színész, író. A SzAk-t 1907-ben végezte el, aztán Pécsre került, innen a Thália Társasághoz szerződött. 1908–1909-ben a kecskemét–makói társ.-ban, 1910-től a Kamarajáték előadásain, 1912-ben az Új Színpadon szerepelt. 1916-tól a Modern Szípad, 1918-ban a Fasor Kabaré, 1918-tól a Belvárosi Színház tagja volt. 1924–1925-ben a Renaissance Színházban, majd 1927-ig ismét a Belvárosiban játszott. 1928–1931 között az Új Színházban, 1931-től 1934-ig a Magyar Színházban szerepelt. 1933-ban a Bethlen téri Színház dramaturg–főrend.-je lett, de szerepeket is kapott. 1936-ban a Művész Színházban lépett fel. 1940–1944 között csak az OMIKE-ben játszhatott. 1945–1946-ban a Medgyaszay, a Szabad és a Magyar Színházban jutott feladathoz. 1947–1955 között a Nemzeti, 1955-től 1960-ig a Petőfi, 1961-ben a Jókai Színház tagja volt. Gellért erősen intellektuális játékával, a figurák aprólékos lélektani ábrázolásával új színt hozott a m. színjátszásba. Novellákat, regényeket, drámákat is írt. Pályatársairól karikatúrákat készített. Érdemes művész (1956). F.Sz. Oswald (Ibsen: Kísértetek); Ember Sándor (Karinthy Fr.: Holnap reggel); Magister (Molnár F.: A vörös malom); Jedermann (Hoffmanstahl); Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Polonius (Sh.: Hamlet). Drámái: Kvartett (Somlár Zs.-dal, 1923); Szegény angyalok (1930); Timosa (1932). Könyve: Nyitott szemmel (visszaemlékezés, 1958).

GELLÉRT LAJOS – Balogh Kálmán patikussegéd
(Szép E.: Patika)