Hegedüs Géza

(Bp., 1912. máj. 14.– ): író, kritikus, színházi szakíró. 1935-ben szerzett jogi doktorátust a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ügyvédjelölt, lektor, dramaturg, tisztviselő, újságíró, lapszerkesztő, kiadói igazgató, 1945–1973 között a SzAk tanszékvezető tanára (színház- és drámatörténet, verstan), ahol nyugdíjasként ma is tanít. Sokoldalú egyéniség, számos kultúrtörténeti, irodalom- és drámatörténeti tanulmány, regények, színdarabok, hangjátékok írója. Irodalmi munkássága elsősorban a görög-római mitológia, a magyar történelmi múlt és a polgári-liberális hagyomány tudatosítását és megőrzését szolgálja. Gyakran szándékosan fordul „divatjamúlt” formák felé. József Attila-díjas (1951, 1954, 1975). Drámái: Mátyás király Debrecenben (1954); Régi szép idők (1966); Versenyt a szelekkel (1972). Színháztörténeti művei: A magyar dráma útja (Kónya J.-tal, 1964); Kecskeének, azaz két és fél ezer év drámatörténete (1969); G. B. Shaw világa (1970); Kalandozás a dramaturgia világában (Kónya J.-tal, 1973).