Hegedűs Gyula; Heckmann

(Kéty, 1870. febr. 3.–Bp., 1931. szept. 22.): színész. 1889-től 1891-ig vidéki társ.-ok tagja volt. 1894-ben Kolozsvárra, 1896-ban a Vígszínházhoz szerződtették. 1914-ben a Magyar Színház, 1915-ben a Nemzeti Színház, 1916-tól 1926-ig ismét a Vígszínház tagja volt. 1926-tól a Magyar Színházhoz szerződött. 1930–1931-ben újból a Vígszínházban játszott. 1905–1907 között a SzAk-n, 1908-tól a Zak-n színpadi gyakorlatot tanított. 1917-ben a Bp.-i Színészek Szövetségének elnöke lett. 1914-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. Hegedűs színészi játéka a Vígszínház stílusának meghatározója volt. Természetes, tiszta beszéde, egyszerű, életszerű játéka minden szerepkörben, még operettben is jól érvényesült. Szerepeit gondos aprólékossággal, a figurát hitelesítő realista vonásokkal építette fel. F.Sz. Puzsér (Molnár F.: A doktor úr); Az ördög (Molnár F.); Tokeramo (Lengyel M.: Tájfun); Liliom (Molnár F.); Tímár (Bródy S.: Tímár Liza); Ványa bácsi (Csehov); Pap (Szép E.: Vőlegény); Sipos (Molnár F.: Az üvegcipő); Turai (Molnár F.: Játék a kastélyban); Robespierre (Büchner: Danton halála); Tardy Koós Géza (Szomory D.: Takáts Alice); Dr. Spórum (Molnár F.: A jó tündér); Veliszavljevics Dusán (Hunyady S.: Feketeszárú cseresznye). K. Komédia (1914); A beszéd művészete (1917); Emlékezések (1921). – Ir. Cenner M.: H. Gy. (adattár, 1979).

HEGEDŰS GYULA – Petruchio
(Sh.: A makrancos hölgy)