Hincz Gyula

(Bp., 1904. ápr. 17.–Bp., 1986. jan. 26.): festő, grafikus, díszlettervező. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt; 1928-tól kezdett kiállítani, s párizsi, berlini, római tanulmányutak hatására is az expresszionizmus, majd a neoklasszicizmus vonzotta. Monumentális falképeket, továbbá gobelineket, szobrokat is alkotott. 1930-tól kezdett illusztrációkkal, valamint díszlettervezéssel foglalkozni. Első terveit az Új Színháznak (1927–1930) készítette. 1945 után a Nemzeti és a Madách Színháznak tervezett jelentősebb színpadképeket. 1946-tól az Iparművészeti, 1949–63 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, az előbbinek 1958–63 között ig.-ja is. Terveire lazább, könnyedebb, expresszív grafikai és festői megkomponáltság, szín-, fény- és térépítkezés a jellemző. F.T. Steinbeck: Egerek és emberek; García-Lorca: Vérnász; F. Marceau: A tojás; Brecht: A rettegés birodalma; Miller: Az ügynök halála; Vörösmarty M.: Csongor és Tünde.