Hincz család

vásári mutatványosok, a hazai vándorbábjátszás leghosszabb ideig működő képviselői. Fennmaradt vándorkönyvük szerint a cseh származású H. Adolf (?–1852) már a múlt sz. negyvenes éveiben tevékenykedett mint bábjátékos. Részt vett a szabadságharcban is. 1862-ben a vándorkönyv már feleségét, H. Franciskát (?–1875.) említi a marionettszínház tulajdonosaként. 1875-től pedig fia, Gusztáv (1843–1892) adatait őrzi. 1885-ig működött vándorbábjátékosként, de egyre több előadást tartott a fővárosban is. 1889-ben építési engedélyt kapott egy városligeti kőszínház felállítására. Halála után lánya, H. Katalin (1880–1905) vette át a színházat, melyet korai haláláig vezetett. A sz. végén ő jegyezte fel a családon belül szájhagyomány útján öröklődött darabokat. Halálával lezárult a klasszikus, német eredetű marionettszínház korszaka. Öccse, H. Károly (Bp., 1885. máj. 13.–Bp., 1953. jan. 5.) több, mint négy évtizedes tevékenysége már a nagyvárosi igények kielégítését szolgálta. Neve egy 1908-as szerződésen szerepel először, melyet gyámapjával, Dallmann Károllyal közösen kötött egy városligeti mutatványos telep bérbevételéről. Ugyanitt önállósítja magát 1909-ben, mint az Első magyar Bábszínház tulajdonosa. 1926-ban új színházat épített a Vurstliban, melyben marionettel és zsákbábuval egyaránt játszott. Műsorán Vitéz László-történetek, klasszikus mesék – Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas –, virtuóz artistaszámok szerepeltek. Felnőtteknek is játszott, többek közt egy régi Faust-játékot. Az államosítás után színházát lerombolták. A család vándorkönyvét és kéziratait az OSzK Kézirattára őrzi. – Ir. Székely Gy.: Bábuk, árnyak (1972); Belitska-Scholtz H.: Vásári és művészi bábjátszás Mo.-on (Tihany, 1974).