Hubay Jenő; Huber

(Pest, 1858. szept. 15.–Bp., 1937. márc. 12.): zeneszerző, hegedűművész, pedagógus. Zenei tanulmányait apja irányításával kezdte, majd Gobbi Alajosnál folytatta. Első sikereit hegedűművészként aratta, 1873–1876 között Jõachim József tanítványa volt Berlinben. Zeneszerzés tanulmányait Volkmann Róbertnél végezte. 1894. nov.-ben az Operaház bemutatta A cremonai hegedűs c. dalművét, amely rövid idő alatt világsikert ért el, 1897-ben New Yorkban is bemutatták. Az I. világháború kitörése hosszú időre megszakította előadóművészi karrierjét, idejének nagy részét a komponálásnak szentelte. Az 1919–1920-as tanévtől nevezték ki a Zak ig.-jává, és ebben a tisztségben a Tanácsköztársaság 3 tagú zenei direktóriuma ellen (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő) lépett fel. 1923-ban az Operaház bemutatta az Anna Kareninát, amely A cremonai hegedűs után a legnagyobb sikert megért operája lett. Operái: Alienor (1891); A cremonai hegedűs (1894); A falu rossza (1896); Moharózsa (1903); Lavotta szerelme (1906); Anna Karenina (1923); Az álarc (1931); A milói Vénusz (1935). Táncjátékai: Az önző óriás (1936); Csárdajelenet (1936).