kolozsvári Városi Színház

a Nemzeti Színház romjain jött létre a Városi Színház. 1944. okt.-ben a városba érkező szovjet csapatok utasítást adtak a színházi előadások folytatására. A román művészek túlnyomó része a bécsi döntéskor Temesvárra menekült, a Nemzeti Színházat a front közeledtével evakuálták. Így csak kevesen maradtak helyben. Belőlük, valamint a faji törvények miatt korábban a szerepléstől eltiltott színészekből alakult meg az első ideiglenes társ. Fekete Mihály rend. és színész vezetésével. A társ. tagjai között volt a városban maradt Jancsó Adrienne, Takács Paula, Flóra Jenő, Beness Ilona. Hozzájuk csatlakoztak a korábban eltiltott színészek: Stephanidesz József karnagy, Stephanidesz Ili, énekes színésznő, Wojticzky Elvira énekes színésznő és mások. Néhány alkalmi előadás után a társ. nov. elején kezdte el a rendszeres játékot a Nemzeti Színház ún. Hunyadi téri nagy épületében. A városi vezetőség megbízásából az ig.-i teendőket Kőmíves Nagy Lajos, a korábbi rend. vette át. 1944 dec.-ében néhány helyben lévő román művészből létrejött a Városi Színház román tagozata. Az első hónapok nagy megpróbáltatások között teltek, anyagi támogatásban alig részesültek, így műsoraik gerincét az operettek alkották. Az évad során többen visszatértek, a társ. a technikai személyzettel együtt 270 tagból állt. Az átmeneti időben ígéretet kaptak arra, hogy a Temesvárra menekített román társ. visszatérése után is a nagyszínházat a m. és a román társulat közösen fogja használni. A színház önellátásra rendezkedett be, szubvenciót nem kapott. A fizetéseket nem tudták biztosítani, ezért Kőmíves Nagy Lajos 1945. jún. 14-én lemondott. A román tagozat ügyeit Bretán Miklós megbízott ig. intézte. Az új ig. a bujdosásból visszatérő Janovics Jenő lett, akinek első feladata az új évad előkészítése volt. 1945. aug.-ban a román kormány döntése nyomán a m. társulatot a Séta téri színházba költöztették. Ezzel véget ért a kolozsvári Városi Színház egyéves időszaka. – Ir. Enyedi S.: Öt év a kétszázból (1991).