kolozsvári Zsidó Színház

a második bécsi döntés után fokozatosan Észak-Erdélyre is kiterjesztették a zsidótörvényeket. A kolozsvári Thália Színház együtteséből eltávolították a zsidó származású színészeket, az egyetlen Kovács György kivételével, aki 1941. jún.-ig mentesítést kapott. 1941. febr. 13-án zsidó színészek és műkedvelők Forgács Sándor vezetésével a Fejedelem utcai Vasas Otthonban előadták Ossip Dymov Szomorúságának énekese c. tragikomédiáját. Ez adta az ötletet, hogy – a bp.-i OMIKE példájára – Hagibor vagy Concordia művészakció néven Zsidó Színház megalapítását kezdeményezzék. Az engedélyt br. Kemény János eszközölte ki a számukra, és a munkásklubban általában kétszer, kedden és szombaton tartották előadásaikat. A Zsidó Színház vezetője Fekete Mihály lett, aki keresztény feleségével, Felszeghy Máriával és társaival: Forgács Sándorral, Bárdi Terézzel, Kovács Györggyel, Németi Istvánnal, Simon Lászlóval, Szabadkay Miklóssal, Sugár Jenővel, Váradi Aladárral, Hevesi Miklóssal, Darvas Dezsővel, Darvas Annával, Székely Sándorral, Rózsa Szidivel, Katz Lilivel, Beck Rózsival, Arányi Júliával, Füredi Józseffel – és a műkedvelőkkel együtt – alkották a Zsidó Színház tagságát. A tagok gyakran változtak a munkaszolgálati behívások miatt. Műsorukból: Berger: Özönvíz; Molnár F.: Az ördög; Hebbel: Judit; Zágon I.: Marika; Bródy S.: Lyon Lea; Zweig: Jeremiás; Bús-Fekete L.: János; Márai S.: Kaland; Lengyel M.: Tájfun; László M.: Illatszertár; Bernstein: A tolvaj; Ibsen: Kísértetek stb. A játékok 1944. márc.-ig tartottak. A tagok közül többen a deportálás során meghaltak, Arányi Júlia, Sugár Jenő kivándorolt Izraelbe. – Ir. Új Kelet (1971. dec. 7.); A Hét (Bukarest, 1979. márc., 23., 12. sz.).