Lakatos Gabriella
(Bp., 1927. okt. 18.–Bp., 1989. nov. 13.): táncosnő. Az Operaház balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt, majd 1943-tól a társ. tagja, 1950-től 1973-ig magántáncos. Az 1945–46-os évadban a Szegedi Nemzeti Színház balettegy.-éhez szerződött, itt csak operabetétekben kapott szerepet. Korának legtemperamentumosabb, nagyszerű technikájú művésze, aki a repertoár szinte összes karakter főszerepét, s néhány klasszikus szerepet is eltáncolt. Visszavonulása után énekesnőként is sikereket ért el, a televízióban szakmai műsorok műsorvezetőjeként is fellépett, s Markó Iván és Novák Ferenc táncszínházi darabjaiban – Az igazság pillanata, ill. Magyar Electra – is szerepeket vállalt. Kossuth-díjas (1957), érdemes (1966) és kiváló művész (1971), és a finn Fehér rózsa lovagrend (1969) tulajdonosa volt. F.Sz. Lány (Harangozó Gy.: A csodálatos mandarin); Primadonna (Harangozó Gy.: Térzene); Rozika (Harangozó Gy.: Furfangos diákok); Sári (Harangozó Gy.: Keszkenő); Zaréma (Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút); Aisa (Anyiszimova: Gajane); Balerina (Fokin: Petruska); Mária hercegnő (Vojnonen: Diótörő); Odette-Odilia (Messzerer: A hattyúk tava); Jeanne (Vojnonen: Párizs lángjai); főszerep (Cieplinski: Bolero, Divertimento). – Ir. Szúdy E.: Beszélgetés L. G.-val (Táncművészeti dokumentumok, 1986).
LAKATOS GABRIELLA és RÓNA VIKTOR a Bolero (Ravel–Cieplinski) c. balettben
