Lakatos László

(Bp., 1882. júl. 17.–Nizza, 1944. febr. 13.): író, újságíró, műfordító. 1903-tól mint újságíró dolgozott: a Pesti Hírlap, a Magyar Nemzet, a Pesti Napló munkatársa, majd a Világ szerk.-je volt. 1923–24-ben az Unió Rt. színházainak dramaturgjaként működött, majd a Magyarország szerk.-je lett, és az Estlapokba írt. A II. világháború kitörésekor Franciaországba emigrált. Első darabját 1916-ben a Nemzeti Színház mutatta be, később magánszínházak játszották franciás hangulatú, szatirikus szm.-veit. Számos drámát fordított. Drámái: A bécsi táncosnő (1916); Férj és feleség (1919); A menyasszony (1920); A fakír (1921); Négy frakk (1923); Lipótváros (1931); Magas cé (1932); Helyet az ifjúságnak (Fodor L.-val, 1933); A gazdag ember (1935); A királyné (1935); Láz (1937); Ange et Venus (1937). Fordításai: Niccodemi: Tökmag (1923); Verneuil: Masa pénzt keres (1925); Winsloe: Lányok az intézetben (1933).