Népszínház

1978 jan.-jában jött létre az Állami Déryné Színház és a 25. Színház összevonásával Gyurkó László igazgatása alatt. Célja a két társ. előnyeit ötvöző populáris, mégis újító szemléletű színház kialakítása volt. Játszóhelyei az újjáépített Várszínház és az 1978 őszére felújított Józsefvárosi Színház lettek. Egy prózai – ezen belül 3 utazó –, egy operai és 1978. aug. 1-jétől egy tánctagozat, valamint bábtárs. is szerveződött. 1979-től Csongrádi Mária vezetésével indult el a Közművelődési Pódium munkája, amely feladatának az ifjúság színházi ízlésének kialakítását tekintette. A 80-as évek elején a színház válságba került, mivel a célul kitűzött feladatokat nem tudta megoldani. A közönség mind a fővárosban, mind vidéken értetlenül fogadta az előadásokat. A színészek is elégedetlenek voltak, mivel élesen elkülönült a várszínházi és a józsefvárosi (utazó) társ. 1983. jan. 1-jétől a Népszínház korábbi ig.-ja, dr. Malonyai Dezső a Nemzeti Színház és kamaraszínházává váló Várszínház vezetője lett, míg a Népszínház igazgatójává Miszlay Istvánt nevezték ki. Ő ismét a közművelődést és az újítást jelölte meg fő feladatként. Ennek jegyében nyílt meg 1985. febr.-ban az Asbóth utcai Kisszínpad. Az anyaszínházat 1988-ban felújították. Miszlay István nyugdíjba vonulásával pályázatot írtak ki, amelyet Szűcs Miklós nyert el. A színház szervezete teljesen átalakult. Feloszlatták az utazótárs.-okat, csökkentették és szakmailag megerősítették a színház társulatát. 1991. jan. 1-jével a Budapesti Kamaraszínház nevet vette fel a Népszínház. Az operatárs. Selmeczy György vezetésével Budapesti Kamaraoperává alakult, amely épület hiányában több bp.-i színházban tartja előadásait. A tánctagozatból alakult ki a Közép-Európa Táncszínház.