Népszínház Táncegyüttes

az 1978-ban alapított, többtagozatos Népszínház hivatásos táncos együttese. Művészeti előzményei a bp.-i Vasas Művészegyüttesben, valamint a 25. Színházban alakultak ki. Fennállásának évtizede alatt műv.-i vez.-je és koreográfusa Györgyfalvay Katalin. Az átlag 10 pár táncosból álló társ. előadásait Rossa László irányításával 4–5 tagú zenekar kísérte, de igen gyakran alkalmaztak gépzenei kíséretet is. Formavilágának alapját tekintve a Népszínház Táncegyüttes repertoárja szigorúan a m. néptánc lépésvilágából indult ki, a többi hivatásos néptáncegy. megjelenésétől azonban élesen megkülönböztették a formálásban is megmutatkozó koreográfiai indítékok, miután Györgyfalvay a néptáncot nem önmagában, hanem léthelyzetek és sorsproblémák, egyéni vagy társadalmi konfliktusok kifejezésére alkalmazta. Bár a társ. arculatát döntően az ő táncai alakították ki, néhány vendégalkotó – Szigeti Károly, Molnár Lajos, Hidas György – művei színesítették a repertoárt. Az egy. soha nem rendelkezett állandó bp.-i játszóhellyel, így jellegzetesen turnézó társ.-tá vált. 1988-ban a társ. élére – Györgyfalvay kényszernyugdíjaztatása után – két fiatal koreográfust neveztek ki: Szögi Csabát és Énekes Istvánt, s így megalakult a Közép-Európa Táncszínház, az időközben a Népszínház utódaként létrejött Budapesti Kamaraszínház önálló tánctagozataként. Az új egy. arculata a korábbi periódus: kizárólag egyetlen vonását őrzi. A koreográfusok – az állandók mellett vendégek is, mint Janek József és Bognár József – a néptánc formavilágából indulnak ki, de ez az elkötelezettség nem zárja ki más stílusok és mozgásnyelvek alkalmazását, és a táncszínpadon korábban ismeretlen, akár happening-szerű műfajokat sem.