Radnai Miklós

(Bp., 1892. jan. 1.–Bp., 1935. nov. 4.): zeneszerző, színházigazgató. A Zak-n Koessler János és Herzfeld Viktor, Münchenben F. Mottl tanítványa volt. 1912-től a Fodor Zeneiskolában is tanított, 1919-től a Zak zeneelmélet-tanára volt. Az infánsnő születésnapja c. táncjátékát 1918-ban mutatta be az Operaház. 1925-ben nevezték ki az Operaház ig.-jává. Igazgatása alatt a dalszínház egyik fénykorát élte. Az intézmény gazdaságilag is megerősödött. Kezdeményezésére 1932–33-ban ún. „olcsó ciklusokat” indítottak – Wagner-ciklus nyolc előadással, a szerző halálának 50. évfordulójára, Verdi-ciklus, Mozart-ciklus, ifjúsági előadások, balettsorozatok, délutáni előadások. 1933-ban megalakította az Operabarátok Egyesületét. Az ő kezdeményezésére jött létre az Operaház Emlékgyűjteménye, amelynek első tárlata 1930-ban nyílt meg. Az Operaház fennállásának 50. évfordulójára – 1934 – nagyszabású ünnepségsorozatot szervezett. Működésének tíz éve alatt műsorra tűzték Debussy Pelléas és Mélisande-ját, Verdi Falstaff c. művét, valamint m. szerzők – Kodály Zoltán, Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Poldini Ede, Dohnányi Ernő – kompozícióit. F.M. Orbán vitéz (szimfonikus költemény, 1919); Magyarok szimfóniája (1921); Az egyszeri szerelmesek (vígopera, 1926); Rapszódia (1932).