Székely György

(Bp., 1918. nov. 4.– ): rendező, színházigazgató, színházelméleti író, műfordító, az irodalomtudományok doktora (1988). A bölcsészdoktorátus megszerzése után 1941–43-ban a Nemzeti Színház lektor-dramaturgja, majd rend.-je. 1943–1948 között megszakításokkal a Pécsi Nemzeti Színház ig.-ja. 1948–52-ben több fővárosi és vidéki színház rend.-je. 1952–57-ben a Fővárosi Operettszínház főrend.-je. 1957-től a Színháztudományi Intézet főmunkatársa, 1960-tól 1980-ig ig.-helyettese. 1968–69-ben a New York State University at Albany vendégprofesszora, 1986-ig visszatérő előadója. 1959–1968 között a Magyar Színművészeti Szövetség elnökségi tagja. A Színházi Kutatók Nemzetközi Szövetsége (IFTR) Végrehajtóbizottságának tagja, 1978–80-ban a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) m. központjának elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia Színház- és Filmtudományi Bizottságának alapító tagja, 1990-től elnöke. Érdemes művész (1990). Főbb elméleti munkái: Színházelmélet Angliában (1940); Színjátéktípusok dramaturgiája (1965); Bábuk és árnyak (1972); E. Gordon Craig (1975); Színházesztétika (1976); A színjáték világa (1986). Sajtó alá rendezte Gordon Craig és Hevesi Sándor levelezését (1991). Szerk.-je A Nemzeti Színház 125 éve (1963), A Nemzeti Színház (1965) köteteknek. Társszerzője A színház világtörténete I–II. c. kiadványnak (1986). A Magyar Színháztörténet 1790–1873 (1990) főszerk.-je. Több drámát fordított (Hauptmann: Iphigeneia Delphiben; Kaiser: A calais-i polgárok; Wesker: A konyha). F.R. Hubay M.: Hősök nélkül (ősbemutató); Gorkij: Éjjeli menedékhely; Móricz Zs.: Boszorkány (ősbemutató, Pécs, 1947); Katona J.: Bánk bán; Offenbach: Orfeusz az alvilágban; Kemény E.: Valahol Délen (ősbemutató); Brecht-est (1958).