szerb színészet Magyarországon
a szerb hivatásos színjátszás gyökerei Szentendrére nyúlnak vissza. Voltak ugyan műkedvelő előzmények is. 1787-ben Nagybecskereken Mark Jelisejić rendezett előadást; 1802-ben Eszéken a Jelašić-ezred tisztjei játszottak szerbül a maguk szórakoztatására. A maradandó értékű kezdeményezés azonban a bajai születésű Joakim Vujić (1772–1847) nevéhez fűződik. Szentendrén volt gimnáziumi tanár és Balog István társ.-ának segítségével 1813. aug. 24-én a pesti Rondellában egy általa lefordított Kotzebue-darabot, Krestalica c. vitt színre, nagy sikerrel. Okt.-ben ismét kért játékengedélyt. Ezt a Helytartótanács megadta, a város azonban gazdasági okokra hivatkozva, nem hagyta jóvá. Ezért Vujić a következő években az ország szerb nyelvű vidékeire vitte el produkciójukat. 1815-ben Baján, Szegeden és Újvidéken játszottak, 1823-ban ismét Újvidéken, 1824-ben Temesvárott és Pancsován. Vujić közben 23 darabot fordított le szerbre, nyilván a műsor gazdagítását tartva szem előtt. – A következő kezdeményezés Nikola Djurković nevéhez fűződik, aki 1844-ben Pancsován szervezett színjátszó csoportot, amely működését 1850-ben felújította: Zomborban, Törökbecsén és Szabadkán is felléptek. 1860-ban Jovan Knezević Nagykikindán alapított társ.-ot, amellyel nemsokára Újvidéken lépett fel. Ott alakult meg az első Szerb Nemzeti Színház. Nyitó előadását 1861. júl. 23-án tartották, melyen Laza Lazarević Prijatelji (Barátok) c. darabját, ill. Kövér Lajos egy vj.-át mutatták be. Ettől kezdve Újvidék lett a folyamatos téli állomás. 1864-ben Shakespeare születésének 300. évfordulóján már teljes ciklust tudtak bemutatni. Az egy. 1867–68-as belgrádi vendégjátéka azzal az eredménnyel járt, hogy Jovan Djordjević vezetésével megalakult az első állandó jellegű hivatásos szerb színház Belgrádban. – Ir. Hadzsics A.: A szerb színészet Magyarországon (Magyar Salon, 1891); Fekete M.: A temesvári színészet története (Temesvár, 1911); Bor K.: A szerb színjátszás kezdetei és Pest-Buda (1972); Káich K.: Az újvidéki magyar nyelvű színjátszás története és repertóriuma, 1836–1918 (Újvidék, 1983).