Szerdahelyi József

(Hódmezővásárhely, 1804. márc. 9.–Pest, 1851. febr. 18.): színész, operaénekes (bariton), zeneszerző, operarendező, fordító, zenekari muzsikus, ének- és zenetanító. Jogtanulmányait abbahagyva lépett a színi pályára Debrecenben Udvarhelyi Miklós társ.-ában. 1824-ben mint énekes, korrepetitor és zenekari muzsikus Nagy Lázár kolozsvári színtárs.-ának lett tagja. 1827-ben maga alakított operatárs.-ot Kolozsvárott, majd a pesti német színházban, 1828-ban a kassai, majd 1835-ben a budai társ. tagja. Zeneelméletre Heinisch József tanította. 1837-től haláláig a Nemzeti Színház sokoldalú tagja. Elsősorban groteszk, komikus, buffo szerepkörben volt kiváló. Számos népszínműhöz írt zenét, népies műdalai rendkívül népszerűek voltak. A többször megkomponált Tündérlak Magyarországon Egressy Béni szövegére készült változata (1840) már a m. vígopera előfutára. Színpadi zenét írt a Ludas Matyi; A szökött katona; Liliomfi. c. darabokhoz. F.Sz. Figaro (Rossini: A szevillai borbély); Szélházi (Kisfaludy K.: Kérők); Leporello (Mozart: Don Giovanni). – Ir. Bartalus I.: Sz. J. (Ország Tükre, 1863); Németh A.: A magyar opera története (1987).

SZERDAHELYI JÓZSEF