Szerdahelyi Kálmán

(Miskolc, 1829. febr. 16.–Nagybánya, 1872. nov. 14.): színész. 1842-ben iskolatársaival már színjátszásba kezdett, s apja, Szerdahelyi József akarata ellenére leszerződött Feleki Miklós–Havi Mihály társ.-ához. 1844-től apa és fia már együtt járták a vidéki városokat. 1847-ben feleségül vette Prielle Kornéliát. A szabadságharcban honvéd volt, utána a kolozsvári egy.-ben lépett színpadra. 1850-től 1854-ig Havi Mihálynál játszott Aradon, amikor a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek haláláig tagja maradt. 1872. szept. 30-án lépett fel utoljára. Egészséges humora új vonásokkal gazdagította a társalgási drámák alakjait. Bár nem volt nagy hangterjedelme, muzikalitása és könnyedsége mégis az Offenbach-operettek kiváló tolmácsolójává avatta. F.Sz. Temple Pál (Sardou: Az utolsó levél); Pomerol (Sardou: Fernande); Caesar (Sardou: Az idegesek); Mercutio (Sh.: Rómeó és Júlia); Bolond (Sh.: Lear király); Fortunio (Offenbach: Fortunio dala); Péter (Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél); Flórián (Offenbach: Férj az ajtó előtt); Liliomfi (Szigligeti E.); Mathieu (Offenbach: A varázshegedű); Ugri Miska (Szigligeti E.: A mama). – Ir. M. Császár E.: Egy színészházaspár élete (1956).

M.A. 1844–45: Szeged, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Kolozsvár; 1846: Pécs; 1847: Debrecen, Nagybecskerek.