Szigeti József, Tripámer
(Veszprém, 1822. máj. 11.–Bp., 1902. febr. 26.): színész, színműíró. 1841-ben beiratkozott a jogi egyetemre, mégis színésznek állt Jászberényben Baky Gábor társ.-ában. 1843-ban Győrött ismerkedett meg Lendvaynéval, aki segítette, hogy felléphessen a Nemzeti Színházban. Sikeres vendégszereplése (1844. jan. 16.) után Bartay Ede leszerződtette. Az 1850-es évekig nem kapott megfelelő színészi feladatokat, viszont ekkor írta első darabjait Jegygyűrű (1841); Egy táblabíró a forradalom alatt (1848). 1850–67 között aratta első színészi sikereit (Falstaff; Coriolanus; Antonius) és ekkor írta legnépszerűbb darabjait is (Viola, 1851; A vén bakancsos és fia, a huszár, 1855). 1859-ben egy évre távozni kellett a színháztól, mivel összeveszett a vezetéssel. Pályája csúcsát mint színész és drámaíró 1867–1887 között érte el. Ekkor írta a Rang és módot (1882), a Kolostorbólt (1886), s játszotta el Dromiót, Böffen Tóbiást, Harpagont, Orgont. 1895-ben mint a színház tiszteletbeli tagja vonult nyugdíjba. 1863-tól volt a SzAk tanára, 1879-től alig.-ja. 1865-ben lett a Kisfaludy Társaság rendes tagja; 1882-től a Magyar Tudományos Akadémia is meghívta tagjai közé. Könyve: Egy színész naplója (Pest, 1856). – Ir. Rakodczay P.: Irodalmi tanulmányok (1881); Darvay Nagy A.: Sz. J., a színész (Színháztudományi Szemle, 16.).
SZIGETI JÓZSEF – Fourchamboult (Augier: A Fourchamboult család)
