| A MŰFAJ MEGHATÁROZÁSA, KUTATÁSTÖRTÉNETE | TARTALOM | LÍRAI JÁTÉKDALOK |
FEJEZETEK
A Magyar Néprajzi Lexikonban a mondóka következő meghatározását olvashatjuk: „A gyermekek körében használatos, erősen ritmikus, dallamos hanglejtésű vagy sokszor énekelt versike” (Lajos 1980: 641). Borsai Ilona a népi gyermekmondókák fő jellegzetességeiként az alkalomhoz vagy szándékhoz kötődést, a sajátos funkciót, valamint a szöveg és a funkció konkrét vagy áttételes kapcsolatát említi. „Olyan komplex műfajjal állunk szemben – írja –, amelyben a kisgyermek életének vagy a természet jelenségeinek különböző alkalmaihoz kapcsolódó ritmikus szöveg egy bizonyos mozdulat vagy mozdulatsor kíséretében, ütempáros szerkezetből alakuló, gazdag formavilágú dallammotívumokkal, illetve deklamáló vagy dallamos hanglejtéssel hangzik fel” (Borsai 1980: 575).
E csoportba tartoznak az ún. dajkarímek, tehát azok a mondókák, amelyeket a felnőttek alkottak a gyermekek számára. A szövegek a mindenkori funkcióhoz igazodnak s emellett a gyermekek korához és fejlettségéhez. Általában a rövidség jellemzi őket, kivéve egyik-másik hosszabb ujjkiszámoló-tenyércsiklandozó mondókamesét.
E mondókák java része országosan ismert. Tematikailag többnyire egyszerűek. Gyermekbeszédből való vagy kedveskedő szavakkal színesítik ezeket a mondókákat. Gyakran álpárbeszédesek, vagyis a kérdező és a válaszoló egyaránt a gyermeket szórakoztató felnőtt vagy idősebb testvér. A mondókák szórakoztatva, játék közben oktatják, nevelik, szoktatják a kisgyermekeket. Céljuk a mozgás és értelmi fejlődés elősegítése, egyben az érzelmi kapcsolatok elmélyítése.
A szórakoztató mondókákat többnyire a kisgyerek simogatása, csiklandozása, kezének csipkedése vagy homlokának, orrának, fülének érintése kíséri. Például:
| cirógató, simogató: Ciróka-maróka, |
| Hol voltál? Malomkába. |
| Mit hoztál? Kalácskát! |
| Hová tetted? A póckára. |
| Ki ette meg? Pap macskája. |
| Kac-kac-kac-kac… |
| (Andód; Kósa 1979: 43) |
| tenyércsiklandozó: Kerekecske, dombocska, |
| Erre szalad a nyulacska, |
| Itt fogja meg a macska! |
| (Vitnyéd, Győr-Sopron m.; Borsai–Kovács 1975: 23) |
| kézfejcsipkedő: Csip-csip csóka, |
| Vakvarjúcska |
| Kéreti a szekerét, |
| Nem adhatom oda, |
| Tyúkok ülnek rajta, |
| Hess, pipi, fára, |
| Ángyom ablakára! |
| (Galántai járás; Gágyor 1978: 17) |
| homlok-összekoccantó: Bú, bika, cseri bika, |
| Adjál szalmát, adjál szénát, |
| Nem adok, |
| Türi, türi, nem adok! |
| (Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár m.; Borsai–Kovács 1975: 41) |
| orr-összedörzsölő: Enyém pisze, |
| Tied pisze, |
| Nosza pisze, |
| Vesszünk össze. |
| (Püspökladány, Hajdú-Bihar m.; Borsai–Kovács 1975: 42) |
{5-588.} A szórakoztató mondókák közé tartoznak a lábon, nyakban lovagoltatók, hintáztatók. Például:
| lábon lovagoltató: Hóc-hóc, katona, ketten üjjünk a lúra! |
| Szénát, zabot a lúnak, abrakot a csikónak! |
| (Szürnyeg; Kósa 1979: 46) |
| nyakban lovagoltató: Hátamon a zsákom, |
| Benne van a rákom, |
| Édes kicsi rákom, |
| Ki ne vágd a zsákom, |
| Mert kihull a mákom. |
| (Szecseleváros, Brassó m.; Borsai–Kovács 1975: 53) |
| hintáztató: Hinta palinta, |
| Szépen szóló pacsírta, |
| Lökd meg, pajtás a hintát, |
| Érjem el a pacsírtát! |
| (Pered; Gágyor 1982: 111) |
A mondókák többsége a mozgásfejlődést szolgálja, az állás, ülés, járás stb. elsajátítását és gyakoroltatását. Közismertek az „Áll a baba áll, mint a gyertyaszál!” állítgatók, a „Jár a baba jár, mint egy kismadár!” jártatók, a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk” sétáltatók, s végezetül a táncoltatók: „Tánci, tánci kisbaba”.
Mondóka kísérheti a gyermekkel kapcsolatos különböző tevékenységeket, így az etetést, mosdatást is. Például:
| etető: Ádám, Éva, túróscsusza, |
| Izsák fia, Ábrahám, |
| Vastag répa, édes szilva, |
| Kapd be! Hamm! |
| (Tornyos; Matijevics 1976: 175) |
A kisgyermekek szellemi fejlődését, beszédkészségét, ritmusérzékét a mondókák is elősegítik. Vannak olyan mondókák, amelyek kifejezetten ezt a célt szolgálják, pl. a gyorsmondókák, nyelvtörők. Közismertek a „Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó!”, „Sárga bögre, görbe bögre!”, „Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál!” stb. Ezek a mondókák már átvezetnek a gyermekek között élő, gyermekek által hagyományozott vagy alkotott típusokhoz.
A felnőttek által alkotott ún. dajkarímek a gyermek mozgás-, szellemi fejlődését szolgálják s ugyanakkor szórakoztatását. A gyakran nem népi eredetűnek tűnő mondókák mellett a népi hiedelemvilág történeti rétegeire utalnak a gyermekijesztők és a gyógyító mondókák. Például:
| gyermekijesztő: Elvisz a mumus! |
{5-589.} Országosan elterjedt, de a Duna mentén ehelyett „bubus”-sal, Erdélyben „mamós”-sal, „böbös”-sel ijesztgetnek stb. (Hoppál 1969a).
A gyermekijesztők különböző alakjainak nevével kapcsolatban még nem zárultak le a vizsgálatok. Eredetük nem tisztázott sem nyelvészetileg, sem a népi hitvilággal kapcsolatosan.
| gyógyító: Áj, báj, kecskeháj, |
| Jól megkenjük, |
| Maj’ nem fáj! |
| (Sümegcsehi, Veszprém m.; Borsai–Kovács 1975: 59) |
Ez a mondóka eredetileg ráolvasás volt, egyes vidékeken még ma is használatos kelések, daganatok gyógyítására.
A felnőttek által létrehozott költői alkotásoknál végezetül röviden szólnunk kell a gyerekek szórakoztatására, okulására szolgáló mondókamesékről. Kapcsolódhatnak höcögtetéshez, lovagoltatáshoz, ujjkiolvasóhoz is, sőt továbbélnek a kisgyermekek között kiolvasóként, hintáztatóként (Kovács Á. 1980c).
| mondókamese: Volt egyszer egy ember, |
| Szakálla volt kender, |
| Cserefa csizmája, |
| Bikkfa harisnyája. |
| Felmászott a fára, |
| Leesett a sárba. |
| Kilenc kutya húzta, |
| A tizedik nyúzta. |
| Sári néni siratta, |
| Medve bácsi kacagta. |
| (Esztelnek; Gazda K. 1980: 178) |
Idesorolhatjuk mindazokat az egyszemélyes vagy társas mondókákat, melyek a gyermekek eligazodását segítik a társadalmi és természeti környezetben, a társas érintkezésben. Elősegítik a megismerést, gyakran szabályozzák, de le is egyszerűsítik.
A természettel kapcsolatos mondókák között találjuk azokat, amelyekben a kutatás ősi hitvilág, varázsló szertartások nyomait véli felfedezni. Országszerte ismertek pl. a naphívogatók és esőkérők.
„A gyermekek az égre nézve a kezüket felemelik, és úgy mondják a szöveget” (Gunaras; Matijevics 1976: 171, 275).
| esőkérő: Ess, eső, ess! |
| Hónap délig ess! |
| Búza bokrosodjon, |
| Zab szaporodjon! |
| Az én hajam olyan legyen, |
| Mint a csikó farka, |
| Még annál is hosszabb, |
| Mint a Tisza hossza! |
| Még annál is hosszabb, |
| Mint a Duna hossza! |
| Még annál is hosszabb, |
| Mint a tenger hossza! |
| (Csongrád, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 92) |
A természettel kapcsolatos mondókák legtöbbje az állatvilágra vonatkozik. Utánozzák a hangjukat, gyakran emberi értelmet tulajdonítva nekik. A vadon élő állatok közül a cinege, fecske, pacsirta, rigó, varjú, béka hangját utánzó mondókák kedveltek. Például:
| cinegehang-utánzó: Friss idő, friss idő, friss idő! |
| (Apáca, Brassó m.; Borsai–Kovács 1975: 66) |
| Kis cipőt, kis cipőt, kis cipőt, kis cipőt! |
| (Vitnyéd, Győr-Sopron m.; Borsai–Kovács 1975: 67) |
A házi állatok közül elsősorban a tyúk, kacsa, kutya, macska hangját utánozzák. Például:
| tyúk hangja: Kot-kot-kot-kot-kotkodács, |
| Minden napra egy tojás. |
| (Érsekújvár; Kósa 1979: 52) |
| kacsahang-utánzó: Hány zsák árpát? |
| Hány zsák árpát? |
| Csak hatot, csak hatot, csak hatot! |
| (Szegilong, Borsod-Abaúj-Zemplén m.; Borsai–Kovács 1975: 107) |
A hangutánzók mellett igen sok az állathívogató és – köszöntő vagy éppenséggel – bosszantó mondóka.
Az állatköszöntő mondókák közül pl. a fecskeköszöntő egyben mozdulatokkal kísért szépségvarázsló, mágikus mondóka is.
| fecskeköszöntő: Fecskét látok, |
| Szeplőt hányok, |
| Selymet gombolyítok. |
| Fecskét látok, |
| Szeplőt hányok, |
| Kémény alatt mosdok. |
| (Piros; Matijevics 1976: 133) |
| gólyaköszöntő: Gólya, gólya, gilice, |
| Mitől véres a lábad? |
| Török gyerek megdobta, |
| Magyar gyerek gyógyítja, |
| Síppal, dobbal, |
| Nádi hegedűvel. |
| Csicsígatja, babusgatja, |
| Tóba, tóba mártogatja. |
| (Vághosszúfalu; Gágyor 1982: 26) |
A gólyaköszöntőben egyes kutatók szerint a samanisztikus gyógyítás emléke él (vö. Róheim 1925: 11–13). Országszerte ismertek és népszerűek a katicabogár-röptető és a csigacsalogató mondókák. A katicabogár-röptetők egyes típusai egyúttal a férjhezmenetelre is jósolnak (példánkban a katicabogarat Péterkének nevezik):
| {5-592.} katicabogár-röptető: Péterke, Pátorka, |
| Merre visznek férjhez? |
| Gyulakeszi rétnek? |
| (Badacsonytomaj, Veszprém m.; Borsai–Kovács 1975: 87) |
| Katalinka, Katalinka, |
| Szállj el, szállj el, |
| Jönnek a törökök, |
| Sós kútba vetnek, |
| Onnan is kivesznek, |
| Kerék alá tesznek, |
| Onnan is kivesznek, |
| Ihol jönnek a törökök, |
| Mindjárt agyonlőnek. |
| (Margitta; Faragó–Fábián 1982: 158) |
| csigacsalogató: Csiga-biga, gyere ki, |
| Ég a házad ideki! |
| Kerek tóba teszlek, |
| Onnan ki se veszlek, |
| Hosszú pókok megkergetnek, |
| Vén hollók megesznek. |
| (Taksony; Gágyor 1982: 25) |
Az állatokkal kapcsolatos költészet jellegzetes darabjai az állatcsúfoló és -bosszantó mondókák. Például:
| héjariasztó: Héja, héja, lakatos, |
| Látom, lábad ripacsos. |
| Addig libát nem adok, |
| Míg a lábad ripacsos. |
| Csörlőre, csattogóra, |
| Ángyomasszony ablakára! |
| (Heves; Ortutay-Katona 1975: I. 97) |
| pulykabosszantó: Szebb a páva, |
| Mint a pulyka, |
| Mérges pulyka, |
| Fel vagy fújva |
| Lub, lub, lub! |
| (Túristvándi, Szabolcs-Szatmár m.; Borsai–Kovács 1975: 109) |
A növényekkel kapcsolatos mondókák közül jellegzetesek és közismertek a sípkészítő versek. A sípot, ha nem szólalna meg, hasonlóan ijesztgetik, mint a katicabogarat vagy a gólyát.
| {5-593.} sípkészítő: Szólj, síp, szólj, |
| Forró vízbe teszlek, |
| Onnan is kiveszlek, |
| Kerék alá teszlek, |
| Onnan is kiveszlek, |
| Szólj, síp, szólj! |
| (Kürt; Kósa 1979: 55) |
A gyermekkorban a csúfolók, gúnyolók a bizonyos fokú gátlástalanság, szókimondás következtében a gyermekkor költészetének egyik jellegzetes vonását jelentik. A társadalmi környezettel való ismerkedés, különösen az ember- és foglalkozástípusokkal, a csúfolókon keresztül történt. A csúfolók, gúnyolók még a legújabb gyűjteményekben is külön fejezetben szerepelnek, s így nem lehet szétválasztani, hogy közülük mi tartozik a felnőtt-, s mi a gyermekfolklór körébe. A nemzetiség-, nép-, mesterség-, foglalkozáscsúfolók kifigurázzák például a nyelvi idegenséget, mint az alábbi cigánycsúfoló, vagy az előítéletek táplálta tulajdonságokat, életmódot, mint a következő nemzetiségcsúfoló, vagy a közösségi ítéletet megfogalmazó, esetleg csupán bosszantani akaró foglalkozáscsúfolók.
| cigánycsúfoló: Cigány moré, |
| Vaskanduré, |
| Duré, duré, |
| Papanduré! |
| (Naszvad; Bakos 1953: 42) |
| tótcsúfoló: Tót nyomod az ajtót |
| Ha nem az ajtót, |
| A szalma szakajtót. |
| (Andód; Bakos 1953: 44) |
| csendőrcsúfoló: Kakastolla nem bokréta, |
| Bolond ember, aki hordja. |
| (Érsekújvár; Bakos 1953: 44) |
| suszterinas-csúfoló: Suszterinas, |
| Korog a has! |
| (Érsekújvár; Bakos 1953: 45) |
| csizmadiabosszantó: Egy szem szilva, két szem szilva |
| Málészáju csizmadia! |
| (Andód; Bakos 1953: 44) |
| katonacsúfoló: Katona bácsi, hopp, hopp, hopp. |
| Adjon nékem cibakot. |
| Mert ha nem ad cibakot, |
| Kitöröm az ablakot. |
| (Tallós; Gágyor 1982: 68) |
{5-594.} Falucsúfolók, utcacsúfolók is éltek a gyermekek körében, sőt valláscsúfolók is. Különösen éles szemmel figyelik egymás külső és belső tulajdonságait. Csúfolók:
| sántára: Sánta bic, |
| Törjön ki a másik is! |
| (Zsigárd; Bakos 1953: 43) |
| piszére: Három pisze mög egy vak. |
| Bárcsak vóna öt vagy hat! |
| Hídd ki, pisze, a vakot, |
| Hogy nézze mög a napot! |
| (Szeged-Alsóváros, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 89) |
| fogatlanra: Fogatlan bába, |
| Bújj a fáskamrába! |
| (Esztelnek; Gazda K. 1980: 199) |
| kopaszra: Kopasz csirke, vadliba |
| Holnap megy a lagziba. |
| (Erdőgyarak; Faragó-Fábián 1982: 337) |
| árulkodóra: Árúkodó Júdás, |
| Köll-e piros tojás? |
| (Csongrád, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 85) |
| haragosra: Mirges pulyka mirgibe |
| beletojt az ingibe. |
| (Debrecen–Nyulas, Hajdú m.; MNT I. 12. sz.) |
| nyafogóra: Rivó, putyogó, |
| Egész napon lotyogó, |
| Rívó, síró, |
| Sohasem lesz biró! |
| (Andód; Bakos 1953: 45) |
Különböző szituációkban a mondóka segít, például a cserénél, haragnál:
Óriási változatosságúak a névrecsúfolók, melyek gyakran igen durvák lehetnek.
| névrecsúfolók: Lackó, packó |
| Pipadohány zacskó, |
| Rágyujtott a pipára, |
| Leégett a szakálla. |
| (Mátyusföld; Bakos 1953: 39) |
| Jóska, tojóska, |
| tojjál eggyet a padra, … |
| (Debrecen–Nyulas, Hajdú m.; MNT I. 9. sz.) |
| Anna, Panna, |
| Lyukas kanna! |
| Piroska, |
| Szája mindig zsíroska! |
| (Esztelnek; Gazda K. 1980: 205, 207) |
Jellegzetes mondókatípusok ma is az iskolai élettel kapcsolatos mondókák, pl. az iskolai csúfolók.
A gyermekjátékok nagy többségéhez mondókák kapcsolódnak, így pl. a játékba híváskor, kiszámoláskor vagy akár játék közben is van alkalom biztató, gúnyos mondókákra.
Különösen érdekesek és a kutatás számára is számos meglepetést tartogatnak a kiszámolók, más néven kiolvasók. Voigt Vilmos meghatározása szerint „A kiolvasó (vagy kiszámoló) folklór műfaj, gyermekjátékaink gyakori kezdete. Szavanként vagy szótagonként mondott mondóka, amelynek a végén az utolsó nyelvi egységgel jelölik a játék valamelyik kitüntetett szereplőjét (fogó, hunyó stb.)” (Voigt 1975: 169). A kiszámolók értelmetlennek tartott részeit szándékos nyelvi rejtvényeknek („fonórejtvény”) tartja, melyek párhuzamait a nemzetközi anyagban is megtalálhatjuk.
A kiolvasók terjedelmükben, tartalmukban is igen változatosak. Például:
Nemcsak egyszerűbb és bonyolultabb kiolvasók vannak, értelmesek és halandzsaversek, hanem mondókamesék, sőt csúfolók is:
| kiszámoló mondókamese: Elment a tyúk a vásárra, |
| Batyut kötött a hátára. |
| Elfelejtett jegyet venni, |
| Le kellett a batyut tenni. |
| Megjött a tyúk sülve-főve, |
| Többet nem ül az ülőre! |
| (Galántai járás; Gágyor 1978: 71) |
| Én lementem a pincébe túrót csipegetni, |
| Utánam jött a nagyapám bottal veregetni. |
| Úgy megütött hátba, béestem a nádba. |
| Nád közé bújtam, nádsípot fújtam. |
| Az én sípom azt fújta: dír, dár, dú, |
| Te vagy az a nagyhasú. |
| (Esztelnek; Gazda K. 1980: 213) |
| csúfoló-kiszámoló: Háromkirálok napján |
| megfulladt két kisleány, |
| Egyik tegnap, egyik ma, |
| megfulladt a mácsikba, |
| Mert a mácsik zsíros volt, |
| a leány meg torkos volt! |
| (Vitnyéd, Győr-Sopron m.; Haider–Borsai–Kovács 1976: 45) |
{5-597.} A játékba hívó mondókák többnyire az énekes-táncos leányjátékok kezdőformulái. A játékba hívás közben gyakran körbejárnak, s aki részt akar venni, csatlakozik a körhöz, s amikor már elegen vannak, megkezdődhet a játék.
| játékba hívó mondókák: Kör, kör, ki játszik? |
| Csak egy kislány hiányzik, |
| csak egy hiányzik. |
| (Nagyecsed, Szabolcs-Szatmár m.; Haider–Borsai–Kovács 1976: 99) |
| Ki játszik ilyet? |
| Majd megmondom, milyet, |
| gyere be a sorba, |
| legyél a fogócska! |
| (Ágasegyháza, Bács-Kiskun m.; Haider–Borsai–Kovács 1976: 101) |
A gyermekjátékokat biztató, csúfoló mondókák színesítik. Játék közbeni mondókák:
| fogócskánál: Ha én cica volnék, száz egeret fognék! |
| Ilyen fogó mellett aludni is lehet! |
| Nem ér a nevem, káposzta a fejem! stb. |
| (országosan ismertek) |
| bújócskánál: Bújj, bújj, itt megyek, |
| tüzes lapátot viszek, |
| egyet szólok, kettőt szólok, |
| harmadikra rátalálok! |
| (Balla, Heves m.; Haider–Borsai–Kovács 1976: 80) |
Vannak azonban kifejezetten mondókás játékok, ahol a játékcselekményt dallamos vagy dallamtalan, ritmikus mondóka kíséri. Igen különböző játékcselekményekhez kapcsolódhatnak, pl. porba, sárba rajzoláshoz, labdázáshoz, mozdulatutánzáshoz stb. A homok-, por-, sárjátékokat kísérő mondókákban egykori varázsmondókák, ráolvasók maradványai őrződtek meg vagy azok utánzatai. Például a kelt tészta készítéséhez kapcsolódó varázsmondóka változataira az alábbi két példát közöljük:
A porba, papírra rajzolókat, körözőket, vonalhuzogatókat kísérő mondókák közül a közismert emberkerajzolót említjük, melyet többnyire „Pont, pont vesszőcske…” kezdetű szöveg kísér (német eredetű). E játéknak szövegváltozatai is vannak. Például:
| rajzoló: Úton megyen két karó, |
| azon felül nagy hordó, |
| azon felül kis hordó, |
| azon felül ákom-bákom, |
| azon felül szörcsöm-börcsöm, |
| azon felül illom-pillom, |
| azon felül két kis domb, |
| azon felül sűrű erdő, |
| abban lakik siska disznó! |
| (Hajdú m.; Haider–Borsai–Kovács 1976: 18–19) |
Mondóka kísér egyes labdajátékokat is, ezek lehetnek egy- vagy többszemélyes játékok,
| labdajáték: Egy előre, |
| két kettőre, |
| három hatra, |
| hat kilencre, |
| töltsd ki tízre, |
| tizenegyre. |
| Mátyás király |
| dobbintóra. |
| Dobd meg jobban, |
| fél oldalra! |
| Supp! |
| (Gyula, Békés m.; Haider–Borsai–Kovács 1976: 194) |
Végezetül meg kell említenünk, hogy a mondókás játékok külön típusát képviselik a párbeszédesek, de ezekről a fejezet későbbi részében, a dramatikus jellegű játékszövegeknél szólunk.
Csak röviden utalunk arra, hogy a jeles napi köszöntő szokások többsége az utóbbi évtizedekben már a gyermekkor költészetéhez tartozott. Így ezekkel is gyarapodott a gyermekkor költészetének repertoárja.
Mondóka jellegűek a jeles napi köszöntő szokások szövegében például a jókívánságot vagy az adománykérést kifejező szövegrészek, sőt gyakran magát a varázscselekményt kísérő szövegek is, mint a Luca-napi kotyoló vers, az Aprószentek-napi vesszőzést kísérő mondóka, vagy a dunántúli pünkösdölésben a kender növekedését serkentő rigmus.
Formailag a rövid, egy-két soros változatoktól a bonyolultabb és terjedelmesebb mondókákig igen széles a skála. Tartalmilag az egyszerű, cselekvést kísérő, magyarázó szövegektől a halandzsaversen át a mondókameséig ugyancsak végtelen gazdagságot, változatosságot látunk. A példák csak ízelítőt adhattak e műfaj jellegzetes típusaiból.
A dramatikus jellegű játékszövegeknek két nagy csoportja van. A prózai és mondóka jellegű párbeszédes vagy felelgetős szövegek tartoznak az egyikbe, a másikba az énekelt felelgetős dalszövegek. A példák sorát azokkal kezdjük, amelyeket a felnőttek alkottak a kisgyermekek számára. Ezek a már korábban is említett „ál”párbeszédek, hiszen a kisgyermek gyakran még nem is tud beszélni. Ilyen az alábbi szöveg, amelyet felnőtt mond, s előtte biztatja a kisgyereket, hogy bólogatással válaszoljon a mondókára:
| Szita, szita, szolgáló, |
| Van-e liszted eladó, |
| Van lisztem, de nem jó |
| Beleesett a pondró. |
| (Borsai–Kovács 1975: 40) |
A gyermekek párbeszédes játékai és a felnőttek alkotta gyermekköltészet egyik közös területe a hintáztatók. Míg a felnőtt és a gyermek között nem alakul ki a tényleges párbeszéd, addig a gyerekeknél a felváltva szórakoztatás eszköze. A chanson enumeration (sorolóének) egyik példája,
Felelgetős mondókákat az állathangutánzók között is találunk:
| békamondóka: Mit varrsz? Mit varrsz? Mit varrsz? |
| Papucsot, csot, csot, csot, csot. Kinek? Kinek? Kinek? |
| Egy szép kislánynak, nak, nak, nak, nak, nak, nak! |
| Bíró lányá-nyá-nyá-nyá-nyá-nyá-nyá-nak! |
| (Kiskunhalas, Bács-Kiskun m.; Borsai–Kovács 1975: 78) |
| cinegemondóka: Cinege madár, hol voltál? |
| Lencsét, borsót kapálni. |
| Hátha tél lesz, hová leszel? |
| Van egy luk, belebújok. |
| Hátha a luk betömődik? |
| Van kapám, kikapálom. |
| Hátha a kapád eltörik? |
| Van kovácsom, megcsinálja. |
| Hátha a kovácsod meghal? |
| Van szám, siratom. |
| Hátha a szád elszakad? |
| Van tűm, megvarrom. |
| Hátha a tűd eltörik? |
| Ejnye, ejnye, ne busíts! |
| (Tar, Nógrád m.; Borsai–Kovács 1975: 67–68) |
Felelgetős mondóka kísérheti a játékokat is, pl. emelgetős játék közben mondják az alábbit:
| – Ignác, mit látsz? |
| – Eget, földet, vaskarikát, |
| közepébe bölömbikát, |
| átugrom a nagy patikát, |
| a nagyapád vaskalapját. |
| (Nagyecsed, Szabolcs-Szatmár m.; Haider-Borsai–Kovács 1976: 95) |
A felelgetős játékok közül közismert a „Gyertek haza, ludaim” kezdetű:
Ugyancsak játék közben kerül sor az „angyal” és „ördög” szétválasztására, mely nevetéstilalommal jár:
| – Min állasz? |
| – Cserépen. |
| – Min lebegsz? |
| – Levélen. |
| – Mi van a szádba? |
| – Kíkkű. |
| – Köpd ki! |
| – Nem köpöm! |
| – Fordujj hármat az égre, de ne nevess! |
| (Szeghalom, Békés m.; MNT I. 76. sz.) |
Kergető, fogócska játékokhoz is gyakran párbeszédes mondóka kapcsolódik:
| – Hogy adja a csuporkát? |
| – Kereken holdan, holdvilágon, |
| egy köböl aranyon, |
| egy pálcika futáson! |
| (Háromszék; Haider–Borsai–Kovács 1977: 93) |
A mondóka jellegű párbeszédes, illetve felelgetős szövegek lényegében ugyanolyan funkciót töltenek be, mint a mondókák egyszerűbb változatai, csak nyelvileg, esztétikailag magasabb szinten.
A dramatikus jellegű játékszövegek másik nagy csoportját az énekelt felelgetős dalszövegek alkotják. Az énekelt felelgetős játékok egyikét-másikát a kutatás egykori lakodalmi szokásokkal rokonítja, illetve azok játékformában való továbbélését gyanítja. Ugyancsak ezekben a játékokban bukkannak fel történeti nevek, mint pl. Szent Erzsébet, Lengyel László. A várkörjáró és a hidasjátékok szövegváltozatairól van szó, melyeknek gazdag változatai az MNT I. kötetében jelentek meg.
{5-602.} Énekelt felelgetős szövegek a várkörjáró játékokban:
| Hol jársz, hová mégy, te Erzsébet asszony? |
| Innen onnan alulról, Fehérváron felülről, |
| A kapitány üzente, a kend lányát kérette, |
| Az én lányom ilyen kegyes, ilyen begyes, |
| Kiskapuján ki sem mehet magos hintó nélkül, |
| Abba is csak hat ló legyen, |
| Mind a hat ló szérű legyen, |
| Co ki, édes lovam! |
| (Nagybátony, Nógrád m.; Borsai–Hajdu–Igaz 1977: 41) |
Változatai, az MNT I. 120–125., 653–655. számúak Északkelet-Magyarországról valók. A dunántúliak szövegkezdete: „Mit kerülöd, mit fordulod…” Változatai az MNT I. 496., 497., 503–506. számú játékdalok.
| – Mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját? |
| – Azt kerülöm, azt fordulom, leányodat kéretem. |
| – Nincsen nékem, nincsen nékem oly eladó leányom. |
| – Ó ne tűrgyed, ne tagadgyad, láttam a vásárba, |
| piros almát árult, |
| vettem is belőle, |
| ettem is belőle, |
| most is van a zsebembe. |
| (Felsőireg, Tolna m.; MNT I. 505. sz.) |
A leánykérő játék változatai a „Járom az új várnak az alját…” kezdetű szövegek vagy az ismert változat, a „Most viszik, most viszik Uborkáné lányát…” szöveg variánsai. Gyakoriak a kontaminálódott szövegek, melyekben a várkörjáró, leánykérő játéktípus szövegei keverednek.
Énekelt felelgetős szövegek a hidasjátékokban:
A hidasjátékokban a kérdés-felelet váltakozása a legfontosabb rész, melyhez gyakran kapcsolódik a „Bújj, bújj zöld ág…” szöveg is.
A dramatikus jellegű gyermekköltészet alkotásai az egyszerű kérdés-felelet vagy álpárbeszédes formáktól a színjátékszerűen eljátszott énekes párbeszédekig igen nagy változatosságot mutatnak. A gyermekek koruknak megfelelően veszik ki részüket a játékokból, sajátítják el a gyermekkor költészetének egyre bonyolultabb darabjait. A gyermeki hagyományozás bizonytalansága kérdésessé teszi ugyan a történeti vonatkozások egyenesvonalú leszármazását, továbbélését, tagadhatatlan azonban ezek jelenléte éppen a dramatikus jellegű játékszövegekben. Eredetük nyomozása még további kutatást igényelne.
| A MŰFAJ MEGHATÁROZÁSA, KUTATÁSTÖRTÉNETE | TARTALOM | LÍRAI JÁTÉKDALOK |