Szakoktatás

A mezőgazdasági és a növénytermesztési szakoktatás csírái már a 18. század második felében fellelhetők. A legismertebb Tessedik Sámuel gyakorlati gazdasági iskolája (Szarvas, 1779), a Festetics György alapította Georgikon (Keszthely, 1797) és a nagyszentmiklósi kis mezőgazdasági iskola (alapítója Nékó Kristóf, 1799).

A mezőgazdasági ismeretek oktatását a Ratio Educationisban is előírták annak megalkotói: Ürményi József, Tersztyánszky Dániel és Makó Pál. 1777-től a népoktatásban és a Nagyszombatról Budára, majd Pestre telepített egyetem mezőgazdasági tanszéke előadásaiban egyaránt szerepeltek a növénytermesztés tudnivalói.

A 19. század elején megnyitotta kapuit a Magyaróvári Mezőgazdasági Tanintézet (1818), amely közel 140 évig volt a mezőgazdasági szakoktatás és kutatás zászlóshajója. A század végén az addigi magániskolákban és az újak létesítésében erősödött az állam szerepvállalása, s immár királyi jóváhagyással valósult meg a képzés hármas tagozódása (1874).

A felsőoktatást a Magyaróvári Mezőgazdasági Tanintézet akadémiai rangra emelésével teremtették meg. A nagyszombati, illetve a pesti tudományegyetem tantervében is szerepelt mezőgazdasági tárgy, Mitterpacher Lajos majd Zólyomi Wágner László professzorok előadásában. A középfokú oktatást a már korábban létesített debreceni, kolozsmonostori (kolozsvári), keszthelyi és a kassai Felsőbb Mezőgazdasági Tanintézetek jelentették. Keszthely és Liptóújvár után az ország különböző helyein egyre szaporodtak a földműves iskolák. Az alsószintű képzést szolgálták az iskolakertek, amelyeknek létesítését a népiskolákban rendelet írta elő.

A 19–20. század fordulóján indult a képzés a gazdasági ismétlő iskolákban és a téli gazdasági iskolákban. Utóbbiak a felnőtt gazdák 2–4 hónapos képzését szolgálták. Említést érdemel a gazdasági tanári (vándortanári) hálózat, amelynek tanárai a parasztság ismereteinek gyarapítására szerveztek gazdasági tanfolyamokat. 1910-ben 28 állomáshelyük működött.

A képzés hármas tagozódásával létrejött az a keret, amely közel egy évszázadig volt érvényes. 1906-ban a négy középfokú oktatást szolgáló mezőgazdasági tanintézetet akadémiává léptették elő. Az így megszüntetett középfokú oktatást igyekeztek pótolni a komáromi gazdasági szaktanítói és a kecskeméti gazdasági tanítónőképző intézetek felállításával (1910). Az 1920-as években nyíltak meg újra a középfokú szakképző intézmények. Azok a törekvések, amelyeknek fő szószólója az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Szakképzési Bizottmánya volt, az I. világháborúig csak részben valósultak meg.

Trianon (1920) után nagy kényszerítő erő volt, hogy a megmaradt ország lakosságának több mint a fele a mezőgazdaságból élt. Bár a birtokosok hányada ennél kisebb volt, a kormányzat mégis kiemelten kezelte a szakképzett munkaerő, a szellemi tőke gyarapítását. Különösen a növénytermesztési ismeretek váltak fontossá, hiszen a művelési ágakon belül majdnem 15%-kal nőtt a szántóterület aránya.

A felsőfokú képzésben megmaradt három gazdasági akadémia (Debrecen, Keszthely, Magyaróvár) mellé 1920-ban életre hívták a Királyi Magyar Közgazdaságtudományi Kar Mezőgazdasági Szakosztályát, amely 1934-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Osztálya lett.

A szakoktatásban 1922-től kezdődően szinte évenként nyíltak iskolák (Orosházán, {IV-642.} Békéscsabán, Kiskunfélegyházán, Gyöngyösön, Budapesten, Kecskeméten, Bácsalmáson, Szarvason, Székesfehérváron, Berettyóújfaluban, Csurgón). Lényeges változások mentek végbe az alsófokú képzésben is. 1923–1941 között 60 településen létesült téli gazdasági iskola. 1922-ben a gazdasági ismétlőiskolákból önálló gazdasági népiskola, később mezőgazdasági népiskola lett. Résztvevői aranykalász jelvényt kaptak.

1920-tól bontakozott ki a népfőiskolai mozgalom, főként az egyházak szervezésében; a mozgalom 1938–1943 között élte virágkorát.

A téli gazdasági tanfolyam résztvevői ezüstkalász jelvényt kaptak. A tanfolyamokat népkönyvtárak (1942-ben mintegy 5000), illetve 1926-tól a rádió előadásai is segítették.

Az 1930-ban zászlót bontott Zöld-mező mozgalom alsófokú tanfolyamok szervezését is programjába vette. A Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián felsőfokú tanfolyamokat is tartottak.

Az 1942. évi XVI. törvénycikk alapvető célja a magyar föld termőerejének növelése volt. A törvényben 10 évre előirányzott 1 milliárd pengő 23%-át a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésére szánták.

A II. világháború utáni földreform gyökeres változásokat hozott a birtokszerkezetben. Ugrásszerűen nőtt a 3–5 hektáros gazdaságok száma. Eredményes gazdálkodásuk megvalósítása e réteg eszköz- és szakismerethiányának mielőbbi pótlását követelte meg.

Szervezeti változtatásokról a kormány az egységesítés szellemében rendelkezett: valamennyi mezőgazdasági szakoktatási intézményt a Földművelésügyi Minisztérium kezelésébe adta; a Magyar Agrártudományi Egyetem felállításával egyesítette a felsőfokú szakképzést; a középfokú iskolákban a négy évfolyamos képzést vezette be; minden alsófokú iskolát gazda- és gazdasszonyképzővé szerveztek át.