Növénynemesítők

Új fajták előállítása érdekében a 19. század második felében több kertész foglalkozott szelekcióval. A magról kelt állományból az értékes egyedeket kiemelték és azokat elszaporították. Ilyen szelektált fajta volt pl. Entz Ferenc Mezőkomáromi duránci őszibarackja, Tamássy Károly Simonffy piros almája, Rakovszky Géza Rakovszky kajszija. A 20. század elején tudatos keresztezéssel is előállítottak fajtákat, de a nemesítők a vegetatív úton szaporítható fajok szelekciójával, több generáció vizsgálatával nem foglalkoztak. Így előállított fajta többek között Budai József Czecz Mária almája, id. Páczelt János Debreceni muskotály szilvája és Páczelt szilvája, Hankovszky Zsigmond Korai magyar kajszija és Kurtaszárú cseresznyéje.

Céltudatos nemesítés eredményeként született Rohonczy Gedeon Tisza gyöngye sárgadinnyefajtája, Mühle Árpád Canna-fajtái, Frank Tivadar Monori Jubileum paprikája stb. A II. világháború előtti növénynemesítés kimagasló alakja Magyar Gyula volt. Kezdetben főként új dísznövényfajtákat állított elő (1904–1929 között 50 dísznövény- és 2 gyümölcsfajta), 1930-tól zöldségféléket nemesített.

A Hatvani Növénynemesítő Rt. 1918-ban alakult Grábner Emil vezetésével. A kiváló mezőgazdasági növénynemesítő mellett Kunsch Antal folytatott a magtermesztés érdekében fajtaszelektálást és fajtafenntartó nemesítést. A Szelekta Rt. keretében Radnai Antal vezetésével végezték szántóföldi termesztés céljára alkalmas zöldségfajták nemesítését és fajtafenntartását. A nemesített fajták vetőmagját forgalmazták is.

A II. világháborúig az első és egyetlen állami kertészeti nemesítőtelep az 1943-ban létesített Kecskeméti Állami Kertészeti Telep volt. A zöldségfélék nemesítésére létrehozott telepet Jeszenszky Árpád szervezte meg, vezetője Mészöly Gyula lett.

A zöldségtermesztés fejlesztésének egyik fontos feltétele a piac igényeinek megfelelő fajtaválaszték. A zöldségnemesítés kimagasló kutatói többek között: a zöldborsó nemesítésében Csatári-Szűts Kálmán, Ács Antal és Lászlóffy Antal; a zöldbab {IV-665.} nemesítésében Csatári-Szűts Kálmán, Bálint Istvánné, Velich István és Baranyai Ágnes; a paprikanemesítés terén Szalva Péter, Angeli Lambert, Jeszenszky Árpád, Kóródi László, Zatykó Lajos, Somos András, Andrásfalvy András, Nagy Andrásné, Moór Józsefné, Csilléry Gábor, Balázs Sándor, Márkus Ferenc és Kapeller Károly; a paradicsom nemesítésében Mészöly Gyula, Asztalos Gyula, Farkas József és Hódosy A. Sándor; a sárgadinnye nemesítésében Mozsár Kálmán, Tamássy István és Velich István; a görögdinnye nemesítésében Marsowszky Ignác, Kiss Árpád, Szalva Péter, Barna Béla, Tamássy István és Mozsár Kálmán; az uborkanemesítésben Asztalos Gyula, Körös Lajosné és Hódosy A. Sándor; a káposztafélék nemesítése terén Preczner Gábor és Szalva Péter, a fejes saláta nemesítésében Kóródi László, Borka Miklós és Asztalos Gyula; a máknemesítésben Udvaros Károly, Sárkány Sándor és Tétényi Péter; a sárgarépa nemesítésében Kovács János, Hájas Mária és Andrásfalvy András; a retek nemesítésében Csatáry-Szűts Kálmán, Asztalos Gyula és Szalva Péter; a vöröshagyma nemesítése terén Bruder János, Szalay Ferenc, Borka Miklós, Gubicza Józsefné és Andrásfalvy András; a fokhagyma nemesítésében Horváth József és Szalay Ferenc; a csemegekukorica nemesítésében Dániel Lajos, Tamássy István, Mozsár Kálmán és Herceg Márton.

A gyümölcs nemesítése és termesztése az 1930-as évekig összefonódott. A nemesítés és fajtakutatás a II. világháború után különösen fellendült, és ebben nagy részt vállaltak a gyümölcstermesztés olyan kiváló képviselői, mint Angyal Dezső, Brózik Sándor, Fejes Sándor, Korponay Gyula, Magyar Gyula, Mohácsy Mátyás, Nyújtó Ferenc, Porpáczy Aladár, Szentiványi Péter, Tamássy István, Tomcsányi Pál és mások.

A gyümölcsfajták nemesítésének néhány jeles képviselője: az alma nemesítése terén Porpáczy Aladár, Dániel Lajos, Maliga Pál, Nyújtó Ferenc, Kovács Sándor, Szilágyi Kálmán, Tamássy István és Gyuró Ferenc; a körte nemesítésében Korponay Gyula, Maliga Pál, Zatykó Ferenc és Brózik Sándor; a cseresznye nemesítésében Korponay Gyula, Brózik Sándor, Zatykó Imre és Porpáczy Aladár; a meggy nemesítésében Korponay Gyula, Brózik Sándor, Zatykó Imre, Maliga Pál és Apostol János; a szilva nemesítése terén Páczelt János, Tóth Elek, Éles Zoltán és Nyújtó Ferenc; a kajszibarack nemesítésében Korponay Gyula, Brózik Sándor, Zatykó Imre és Nyújtó Ferenc; az őszibarack nemesítésében Magyar Gyula, Tóth Pál, Okályi Iván, Tamássy István, Brózik Sándor, Nyújtó Ferenc és Gyuró Ferenc; a mandula nemesítésében Sárai Vilmos, Brózik Sándor és Tamássy István; a dió nemesítése terén Porpáczy Aladár és Szentiványi Péter; a bogyósgyümölcsűek nemesítésében Porpáczy Aladár, Szilágyi Kálmán, Kollányi László, Harmat László, Zatykó József és ifj. Porpáczy Aladár.

A dísznövények nemesítése terén Márk Gergely (rózsa) és Kováts Zoltán (egynyári virágok) ért el kimagasló, nemzetközileg is elismert eredményeket.