A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (MGI)

A Földművelésügyi Minisztérium alapította 1949-ben, a Mosonmagyaróvári Kísérleti Intézet és a BME Gépkísérleti Állomás jogutódjaként, budapesti székhellyel. Első igazgatója Rázsó Imre volt. Az első traktorkísérleteket a Vörös Csillag Traktorgyár DR-5 és DT 413 típusú traktorainak vizsgálatával kezdték. Két idényben kísérleteztek a csehszlovák Zetor-25, illetve a módosított Zetor-25 K traktorokkal, majd a Bjelorusz és a Zetor-Super vizsgálatai következtek. A korszerű dízel-traktorok fogyasztásához viszonyítva az elterjedten használt izzófejes traktorok tüzelőanyag-fogyasztása igen nagy volt. Ez késztette az intézetet arra, hogy felvegye kutatási programjába a G-35-ös izzófejes traktorok továbbfejlesztését, amelynek során a mérési eredmények átlagosan 6-8%-os tüzelőanyagfogyasztás-csökkenést és hasonló nagyságrendű motorteljesítmény-növekedést mutattak. A vizsgált második legnagyobb gépcsoportot a gabonabetakarítás gépei, a harmadikat a vetőgépek alkották.

Rázsó Imre lemondása után Rab György igazgatóhelyettes látta el – 1956 közepétől 1957. augusztus elejéig – az intézetvezetői teendőket.

Az MGI történetének újabb fejezete akkor kezdődött, amikor a Földművelésügyi Minisztérium 1957 augusztusában Bánházi Gyula (1927–1989) gépészmérnököt nevezte ki az intézet igazgatójává, aki haláláig vezette azt. Bánházi tudományos tevékenységének központjában az állattartás gépesítésének vizsgálata, a fejési folyamatokkal kapcsolatos kérdések tisztázása állt. 1969-ben az intézetet Gödöllőre költöztették.

1967. évben megszűnt a kötelező gépminősítés. Ettől kezdve az MGI a gyártó vállalatok kezdeményezésére, azok költségére végezte a fejlesztés alatt lévő gépek vizsgálatait. A gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatban kidolgozta a Magyar Mezőgazdaság Erő- és Munkagéprendszerét, amelyet évenként átdolgozott.

A traktorok és az anyagmozgatás géprendszerének tanulmányozását a különböző import erőgépek összehasonlító vizsgálata váltotta fel. A hidraulikus emelőberendezések összehasonlító vizsgálatát Fekete András vezette.

Az 1958–1968 között végzett anyagmozgatási kísérletek a szállító-rakodó gépek széles skáláját ölelték fel. Kiemelkedik az egy- és kéttengelyű, traktorvontatású pótkocsik nemzetközi összehasonlító vizsgálata, amelynek jelentőségét nemcsak a nagy darabszám, hanem a vizsgálatok újszerűsége és alapossága is igazolta.

A talajművelés és a kertészeti kultúra területén Bakos István, Galambos János és Lammel Kálmán kutatott.

A talajjavítás (melioráció) géprendszerének fejlesztését Fülöp Gábor végezte.

Az öntözési géprendszerek fejlesztésének témaköréből Balázs Ferenc, Gerencsér Attila és Mészáros István írt összefoglaló tanulmányt.

A gabonafélék, a hüvelyesek, a gumósok és a szálastakarmányok termesztéstechnológiájával, gépesítésével, valamint az {IV-724.} ágazati géprendszer kidolgozásával az MGI-ben Szüle Mihály és Bölöni István vezetésével foglalkoztak.

A kukoricatermesztés géprendszerének fejlesztése az intézet egyik kiemelkedő tevékenysége volt (vetőmag-osztályozás, vetés, növényápolás, mag- és silókukorica-betakarítás, szárítás, vermelés). A magyar hibridkukorica-vetőmagokat Heiczmann János, a kalibrált vetőmag és a vetőszerkezetek adagolási pontosságát Bölöni István és Majkúth Jenő vizsgálta.

1961-ben próbálták ki a gabonabetakarító kombájnokra szerelhető adaptereket. A hazai sorozatgyártású, exportra készült KB-I és KB-2V kukoricabetakarító gépeket Rab István, Jován Dániel és Darabont Andor hasonlította össze. Aradi Emil vizsgálta a csöves kukorica szárítására általa kialakított aknás szárítót. A berendezés az egyen- és ellenáramú szárítási eljárást egyesíti. 1964-ben egy igényes szárítóüzem prototípusát dolgozták ki.

A cukorrépa-termesztés géprendszerénél a termesztéshez és a betakarításhoz szükséges gépeket vizsgálták, s megállapították a gépek munkaminőségi, üzemi, valamint energetikai mutatóit.

A szálastakarmány-termesztés géprendszerének fejlesztésében Bölöni István tisztázott fontos problémákat. 1959-ben Vámosi Jenő vizsgálatokat végzett a Kunffy–Lomb–Tangl-féle mesterséges szénaszárítás továbbfejlesztett technológiájával (A szénakészítés komplex gépesítése, különös tekintettel a szellőztetéses szárításra), amellyel megalapozta a hideg légáramlásos szellőztetéses szénaszárítás széles körű hazai elterjedését (Vámosi-módszer).

Jován Dániel és Szüle Zsolt javaslatot készített a szársértő gép rotációs kaszával való kombinált megoldására.

A szántóföldi növénytermesztési géprendszerek és technológiák fejlesztésének feladatkörébe a traktorok, az anyagmozgatás, az alapvető talajművelés, a melioráció, a mezőgazdasági útépítés, a talajerő-visszapótlás és az öntözés funkcionális géprendszerének fejlesztése tartozott.

Az MGI kertészeti létesítmények, növényvédelmi, illetve állattartási géprendszerek, berendezések és technológiák fejlesztésével is foglalkozott.

Feladatkörébe tartozott az új gépek, berendezések és létesítmények kipróbálása, ellenőrzése, ökonómiai értékelése, munkavédelmi minősítő vizsgálata, s a jogszabályban előírt bizonyítvány kiadása.

Az egy-egy géppel folytatott kísérletek az 1970-es években már nem jellemezték az intézet tevékenységét. A megnövekedett kapacitás nagyobb részét már komplex géprendszerek fejlesztése, ezek sokoldalú értékelése, a hosszabb távra szóló kutató-fejlesztő munka töltötte ki. 1978. július 1-jétől az MGI új neve MÉM Műszaki Intézet.

Az intézet élén Bánházi Gyulát Tóth László (1989–1992), Mészáros György (1993–1995), Hajdú József (1995–1998), majd Fenyvesi László (1998-tól) követte.

Az intézet fennállása során számos tehetséges, szakmailag jól felkészült, a mezőgazdaság gépesítésének egy-egy területén meghatározó szerepet játszó szakemberrel rendelkezett. Valamennyiük felsorolása lehetetlen, de a legjelentősebbek közül néhány munkatárs tudományos munkássága az alábbiakban foglalható össze.

Bölöni István (1928–) kutatási területe a mezőgazdasági termények (gabonafélék és szálastakarmányok) aprítása. Ezen belül a kalapácsos daráló gépüzemtani összefüggései, belső mechanizmusának törvényszerűségei, a szemcseeloszlás elmélete, új vizsgálati módszerek kidolgozása, a daráló hatásfoka, a darálás finomságának és fajlagos energiafogyasztásának kapcsolata. A szántóföldi növénytermesztés gépesítése, különös tekintettel a szálastakarmány- és a kukoricatermesztés gépesítésére.

Csermely Jenő (1938–) a takarmányszárítási, -tárolási technológiák műszaki és környezettechnikai kialakításával, a szemes {IV-725.} termények hidrotermikus kezelésének műszaki-technológiai vizsgálatával, a takarmánykezelési eljárásokra jellemző hő- és anyagátviteli, illetve egyéb fizikai-mechanikai folyamatok elemzésével foglalkozik.

Dimitrievits György (1939–) kutató-fejlesztő tevékenységet elsősorban a növényvédelem gépesítésében végzett. Részt vett a hazai gyártmányú permetező gépcsaládok kifejlesztésében és vizsgálataiban. Jelentős eredményeket ért el többek között a nagy teljesítményű és a csökkentett folyadékfelhasználású eljárások, az elektrosztatikus permetezés és a mikrogranulátum-szórás gépesítése terén. 1980-tól a vegyszertakarékos és környezetkímélő növényvédelmi gépesítési eljárások alapjait és alkalmazásának lehetőségeit kutatta. Munkatársaival dolgozta ki a zártterű permetezőgép számos országban elfogadott szabadalmát. Legjelentősebb publikációi: A növényvédelem gépei (1975, 1979); A növényvédő gépek üzemeltetése (1984).

Jován Dániel (1929–) vetőgépekkel és betakarítógépekkel foglalkozott. Az önjáró gabonakombájnok meghonosítása után a kukoricabetakarító gépek fejlesztését kapta feladatul. Az első arató-cséplő gépre szerelhető hazai kukoricacső-törő adapter kialakításával és vizsgálatával – Közép-Európában elsőként – nagy szerepe volt a kukorica morzsolásos betakarításának bevezetésében. Ezt követően a teljes betakarítási folyamat, később a teljes termelési folyamat gépesítésére helyezett súlyt. Az 1960-as évek végén a szálas- és tömegtakarmány betakarításának gépesítése területén folyó kutatásokba is bekapcsolódott. Ezen a téren jelentősebb eredményeket a hengeres és a szögletes nagybálázó meghonosításában, a széna, illetve az ipari szalma és a kereskedelmi széna betakarításában ért el. Ezzel párhuzamosan vezető szerepet játszott a nagy teljesítményű magajáró szecskázók fejlesztésében, valamint az ezek használatára épülő takarmányliszt, szenázs, siló- és teljes kukorica növényi zúzalék készítése technológiájának kidolgozásában.