Gépkísérleti állomások

A Magyaróvári Eszköz- és Gépkísérleti Állomás

Az 1818-ban alapított Magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézet (FGT) tanári karának kezdeményezésére a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1869-ben engedélyezte egy gépkísérleti állomás létrehozását. Ezzel egy időben a magyar kormány átvette az FGT-t. A Mérnöki Tudományok Tanszéke és a gépkísérleti állomás élére a morvaországi J. M. Fuchst nevezték ki. Utódja 1873–1908 között Thallmayer Viktor (1847–1921) volt. Tallmayer vizsgálati megállapításait a matematika és mechanika tételeivel támasztotta alá. Közleményeit és műveit saját maga illusztrálta. Rajzai hűen mutatták be műszaki elképzeléseit. Munkáit jegyzet formájában sokszorosították (Erőműtan, 1905; Gazdasági gép- és eszköztan, 1906; Földméréstan, 1907). 1907-től haláláig a gépkísérleti állomás új igazgatója ifj. Sporzon Pál (1867–1917), aki 1895-től tervezett gépeket, valamint vezette az ország különböző részein rendezett gépversenyeket, bemutatókat, kiállításokat. Ifj. Sporzon munkáját 1911-től Vladár Endre gépészmérnök-gyakornok segítette. A Thallmayer által kezdeményezett és bevezetett gőzgépkezelői tanfolyamok rendezését az állomás tovább folytatta. A kor igényének és szükségletének megfelelően bevezette a harmadéves hallgatók számára a motorkezelői tanfolyamok megtartását. A magyaróvári és a budapesti műegyetemi gépkísérleti állomás közös szervezésében (ifj. Sporzon irányításával) lebonyolított mezőhegyesi nemzetközi talajművelő gépversenyen részt vevő gépeket főként műszaki szempontból bírálták el (pl. Karkovány Ákos).

Az I. világháborút követő gazdasági-történelmi események nagyban befolyásolták a gépkísérleti állomás, s így az új igazgató, Vladár Endre (1888–1967) helyzetét is, aki nem kapott lehetőséget szakmai segéderő, gépészmérnök-tanársegéd beállítására, ezért maga oktatott és kísérletezett. 1929-ben segítőtárshoz jutott, ifj. Rázsó Imre személyében.

Az 1920-as években egyre több import traktort használtak Magyarországon, majd hamarosan megjelentek a belföldi gyártmányok is. A műegyetemi intézet korszerű felszerelésével, megfelelő számú kutatójával jobban és gyorsabban el tudta végezni a bonyolultabb szerkezetű traktorok laboratóriumi vizsgálatát, mint a magyaróvári állomás. A két világháború között, részben ebből adódóan, a magyar mezőgazdaság gépesítésében egyre jelentősebb szerepet töltött be a budapesti műegyetem Mezőgazdasági Géptani Tanszéke és vele együtt a Gépkísérleti Intézet. Ebben az időben egyre gyakrabban vetették fel, hogy szüksége van-e az országnak két mezőgazdasági gépvizsgáló állomásra. A vita egyre élesebbé vált, s Vladár Endre állásfoglalása 1931-ben Keszthelyre történő áthelyezését eredményezte. Leváltását követően a Gazdasági Akadémia Műszaki Tanszékére és a Gépkísérleti Állomás vezetői posztjára Karkovány Ákost {IV-720.} (1875–1939) nevezték ki, aki a Gépkísérleti Állomáson vezető helyettesként működött. Karkovány első teendői közé tartozott, hogy kiegészítette az állomás könyvtárát, s több külföldi szakfolyóiratot rendeltetett meg. Széles körű publikációs tevékenységet fejtett ki. Az állomási törzskönyv tanúsága szerint vezetősége idején 34 gépvizsgálatot végeztek el. Karkovány halála után a tanszék és az állomás élére Sass Gábor került. Sass irányításával az állomás 1941-ben az Országos Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet elnevezést kapta, a Gazdasági Akadémia 1942-ben négy évfolyamú főiskolává alakult. A főiskola 1945-től az újonnan felállított Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Mosonmagyaróvári Osztálya lett. Sass Gábor 1949-ig – megszüntetésükig – vezette a Műszaki Tanszéket és a gépkísérleti intézetet. Amikor 1954-ben újjászervezték a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiát, ismét megbízást kapott a Műszaki Tanszék vezetésére, amelyet 1958-ig el is látott.

Az intézetnek már a korábbi időkben összegyűjtött, gazdag könyvtára volt. Húsznál több bel- és külföldi folyóirat járt rendszeresen.

A II. világháború után az iskola és a gépkísérleti intézet több épülete károsodott, a felszerelések, műszerek nagy része megrongálódott, sok megsemmisült. Újabb gépvizsgálatokra az intézet 1949-ben elrendelt megszüntetéséig már nem kerülhetett sor.

A Budapesti Műszaki Egyetem (BME)
Mezőgazdasági Géptan Tanszéke és Gépkísérleti Állomása

A Mezőgazdasági Géptan Tanszéket 1888-ban, a Gépkísérleti Állomást 1890-ben alapították. A Mezőgazdasági Géptan Tanszéket az alapítástól az I. világháború végéig Lázár L. Pál (1856–1917) vezette. Lázár a Mezőgazdasági géptan c. tárgy előadási anyagát gyakorlati oktatással egészítette ki, lefektette a vegyipar és a mezőgazdasági ipar gépészeti oktatásának alapjait. Kimagasló munkát végzett a mezőgazdasági gépek vizsgálati módszereinek kidolgozásában. Lázár halála után, 1918-ban, Szabó Gusztáv (1879–1963) kapott megbízást a tanszék és az állomás irányítására. Szabó oktató-kutató és irodalmi működését a mezőgazdasági és vasúti géptan körében fejtette ki. Az I. világháborút követően a tanszék és az állomás irányt mutatott a gépiparnak a mezőgazdasági erő- és munkagépek gyártásában, kidolgozta az üzem- és segédanyagok optimális kiválasztásához szükséges vizsgálati módszereket. Felismerték és előkészítették a mezőgazdasági termékek alapanyagként való felhasználását, technológiai eljárásokat és gépesítési módszereket fejlesztettek ki a korszerű termesztési rendszerek bevezetéséhez. Kialakították a tanszék személyi állományát, kiegészítették a vizsgáló-, mérő-, gép- és műszerparkot, létrehozták a tanszék laboratóriumait, műhelyeit. Néhány év alatt Szabó Gusztáv olyan intézetet teremtett, amely világszerte megbecsült és elfogadott gépvizsgálatokat végzett traktorokon, talajművelő, betakarító és vetőmagtisztító gépeken. Szabó kialakította az energiaszegénységet részben kompenzáló újabb üzemanyagok (spiritusz, motalkó) használati módszereit, különös tekintettel a mezőgazdasági alkalmazásokra. Elindította a talajművelési sebesség fokozását szolgáló kísérleti és tudományos munkát. A traktorok vizsgálatánál több mint tizenöt különböző rendszerű külföldi és hazai gyártmánnyal kísérletezett. A kísérletek a teljesítmény, az üzemanyag-fogyasztás, a különböző talajokon, eltérő körülmények között végzett traktoros munka méréseire és vizsgálataira terjedtek ki; az eredmények rámutattak a konstrukciós és egyéb hibákra. Javaslatokat tettek a kedvezőbb megoldások alkalmazására, minősítették a traktorokat. A mérési adatok összehasonlítása szolgált alapul a hazai viszonyoknak legmegfelelőbb és leggazdaságosabb traktortípus kialakításához. {IV-722.} Szabó Gusztáv vezette be az intézet munkájába a traktorok vonóerejét növelő kapaszkodó szerkezetek vizsgálatait, a vontató és vontatott szerkezetek összekapcsolására szolgáló eszközök alkatrészeinek szilárdságtani vizsgálatait. Külön szilárdságtani vizsgáló laboratóriumot létesített. A munkagépek körében az ekékkel végzett vizsgálatok álltak a középpontban. A gyakorlatban próbálták ki a különböző külföldi és hazai gyártmányokat. Különböző kialakítású ekékkel más és más talajon szántottak, s mérési adatok alapján hasonlították össze a szántás minőségét. Különösen jó eredményeket ért el az intézet az altalajlazítók, a tárcsás talajművelő eszközök, a kapáló-, a sorművelő gépek, a küllős kapa és a vetőgépek kialakításában, a szemveszteséget csökkentő korszerű kévekötő aratógép megtervezésében, a cséplőgépek tökéletesítésével a cséplési veszteségek csökkentésében. Szabó a kutatásokat kiterjesztette a tárolási és a feldolgozási szakterületre is (mesterséges dohányfermentálás, mélyfagyasztási, gáztárolási és hűtési kísérletek gyümölcs-zöldségfélékkel).

A Gépészmérnöki Karon 1932-ben végrehajtott első szakosítás eredményeképpen a gépészmérnökképzés három irányban differenciálódott. Ezekből a C tagozat a mezőgazdasági gépészet volt, ahol a Mezőgazdasági Géptant kötelező tárgyként oktatták.

Szabó Gusztáv a tanszék oktatási programjában szereplő vegy- és élelmiszer-ipari gépészet oktatását megosztotta Vajda Ödönnel, aki 1932-ben megalapította a műegyetem Mezőgazdasági Iparok Tanszékét (ma Vegyipari és Élelmiszeripai Gépek Tanszék).

A Mezőgép Tanszék meghatározó egyénisége ebben az időben Kund Ede (1884–1970) volt. Nagy hatású és korszakalkotó tudományos munkásságának legjelentősebb témái: a talajvédelem és a csapadékkihasználás tökéletesítése, a traktormotorok üzemének gazdaságosabbá tétele, valamint a lucernatermesztés agrotechnikájának tökéletesítése.

Az 1949-ben megindult önálló mezőgépészeti szak oktatási programjának kidolgozása Vajda Ödön és Rázsó Imre (1904–1964) nevéhez fűződik. Szétválasztották az erő- és munkagépek anyagát, az oktatás fő feladatát a Traktorok és mezőgazdasági gépek c. tárgy határozta meg. A tananyag segédtárgyakkal egészült ki (Mezőgazdasági szállítóberendezések, Mezőgazdasági gépek üzemtana, Mezőgazdasági alapismeretek).

Az oktatás fejlesztési irányát a konstrukciós, a kutatási és oktatási munkakörök ellátására egyaránt alkalmas mezőgazdasági gépészmérnökképzés módszere határozta meg. Az elméleti képzés bázisai egyre erősödtek, a konstrukciós képzés fejlesztésére új tárgyat, a Mezőgazdasági gépszerkezettant vezették be. A mezőgazdasági erő- és munkagépek vizsgálatának ismereteit a Mezőgazdasági gépek üzemtana és vizsgálata c. tananyagban adták elő.

1949-ben a BME Mezőgazdasági Géptan Tanszék vezetője és a Budapesten felállított új Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (MGI) igazgatója Rázsó Imre lett.

Rázsó Imre halála után a tanszék vezetésével Kégl Jánost (1964–1967), majd Rácz Elemért (1967–1968) bízták meg. 1968-tól Zalka András a tanszékvezető.

Az 1950-es évek végére az új képzési forma új mezőgépész alaptárgyak (mezőgazdasági technológiai folyamatok, mezőgazdasági anyagok mechanikája, mezőgazdasági gépelemek, mezőgazdasági alapműveletek gépesítése és automatizálása) kidolgozását követelte meg.

Az új program Zalka András nevéhez fűződik, aki 1989-ig irányította a tanszék oktató-, kutatómunkáját. A színvonalas tanszéki munka ellenére ebben az időszakban kezdett csökkenni a szak iránti érdeklődés, mert a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kara a mezőgazdasági gépesítés meghatározó tényezője lett.

{IV-723.} 1989-től Mészáros István állt a tanszék élén. Szakmai irányításával a tanszék elsősorban a talajművelő, a kertészeti, valamint az öntözés és meliorációs gépek fejlesztése, tervezése terén ért el említésre méltó eredményeket. Mészáros 1995. évi nyugdíjba vonulását követően Jóri J. István a tanszékvezető. Jóri J. legjelentősebb tudományos eredményeit a talajművelés gépesítése, a traktor-munkagép csoport energetikai illesztése, valamint a járószerkezet és a talaj kölcsönhatásának elemzése terén érte el. 1997-ben a Mezőgazdasági Géptan Tanszéket összevonták a Terméktervezési Tanszékkel.