Kiadványok és intézmények

A filozófia művelése a 19. század során Magyarországon még szűk intézményi keretek között folyt. Napirendre került a filozófiai műnyelv problémája, 1834-ben megjelent a Philosophiai Műszótár. A Tudós Társaság pályázati témaként jelölte meg 1831-ben filozófiánk állapotának, 1847-ben a magyar filozófia kérdésének vizsgálatát. A Magyar Tudományos Akadémia sorozataként jelent meg az Értekezések a bölcseleti tudományok köréből (1867–1910), majd ennek folytatásaként az Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből (1911–1920). A filozófiának is helyt adó különböző irodalmi és kulturális lapok után a századvégi fellendülés részeként, Böhm Károlynak köszönhetően született meg az első önálló hazai filozófiai folyóirat, a Magyar Philosophiai Szemle (1881–1891). Ezt követte az Athenaeum (1892–1947). Alexander Bernát kezdeményezésére létrejött a Filozófiai Írók Tára (1881; Új folyam: 1950). Megalakult a Magyar Filozófiai Társaság (1901–1947), megjelentek A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei (1901–1914). Az újskolasztikus mozgalom kiemelkedő alakja, Kiss János (1857–1930), aki megalapította és szerkesztette a Bölcseleti Folyóiratot (1886–1906) és a Hittudományi Folyóiratot (1890), amely 1914-ben egyesült a Religióval (1841–1930). Kiss János létrehozta az Aquinói Szent Tamás Társaságot (1892), és szerepet vállalt a Szent István Társulat szervezésében, amelyből a Szent István Akadémia is létrejött (1915), hit- és bölcsészettudományi I. osztályával. Mindezek az események jelzik, hogy a 20. század magyar filozófiai életének első szakaszát tartalmilag az 1880-as évektől az I. világháborúig terjedő időszak alkotja.

A Magyar Philosophiai Szemle VIII. évfolyam, III-IV. füzete (1889)