Fenomenológia

A pozitivista pszichologizmus és a kanti agnoszticizmus ellenében létrejött fenomenológia nagy hatású irányzata a dolog lényegét, a fogalom értelmét, az érvényes gondolatot, az időtlen és objektív logikai tartalmat kívánja a jelenségben megragadni és megjeleníteni. A „lényegnézés” filozófiájának előfutára Bernhard Bolzano (1781–1848) és Franz Brentano (1838–1917), fő képviselője pedig Edmund Husserl (1859–1938) és tanítványa, Max Scheler (1874–1928) volt. – Magyar területen ezt az irányt vallotta Enyvvári Jenő (1884–1959), aki a logikum és a pszichikum szétválasztásának szükségességét hangoztatta. Művei: Metakritikai jegyzetek a logikai objektivismus problémájához (1909); A Bolzano-féle logika kérdéséhez (1910); Egy phaenomenológiai adottságosztályról (1911); Adalék az ideatio phaenomenológiájához (1911); A phansikus (phaenomenológiai) adottságok lényegismeretéhez (1912); Bolzano-bibliografia (1912); Husserl tiszta phaenomenologiája és a phaenomenologiai módszer (1913); Philosophiai szótár (1918); Magyar philosophiai bibliographia (Athenaeum, 1914–1917). – Az irányzat jelentős képviselője Szilasi Vilmos (1889–1966), akik 1919-től Husserl mellett dolgozott, majd Husserl és Heidegger utódaként a freiburgi egyetem {V-32.} tanára volt. Szilasi a fogalmak tisztázására törekedett, a filozófia és a természettudományok egységét hangsúlyozta. Jelentős tétele a filozófiának tapasztalati tudományként való értelmezése. Művei: A tudati rendszerezés elméletéről (1919); Wissenschaft als Philosophie (1945); Macht und Ohnmacht des Geistes (1946 Einführung in die Phänomenologie Edmund Husserls (1959); Philosophie und Naturwissenschaft (1961).