A magyar mélylélektan

A magyar mélylélektan igen korán megjelent, s máig sajátos szemléletet képvisel. A magyar pszichoanalízis megjelenését a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület megalakulása fémjelzi Ferenczi Sándor (1873–1933), a magyar pszichoanalitikai mozgalom megalapítójának és mindmáig legkiemelkedőbb egyéniségének elnökletével, 1913-ban. Ferenczinek köszönhetően Budapest rövid időn belül Bécs és Berlin mellett a három legfontosabb pszichoanalitikus központ egyikévé vált, ezt szokták Budapesti Iskola néven emlegetni. A pszichoanalízis világviszonylatban első tanszékének megalapítása (a Tanácsköztársaság alatt, 1919-ben) is Ferenczi nevéhez fűződik. Ferenczi újító volt a pszichoterápiás technikában: az aktívabb terapeuta, s a megértőbb, gondoskodóbb (nőiesebb) hozzáállás képviselője volt. Ugyanakkor elméleti téren a gyermek és a szülő közötti kommunikációs zavarok elemzésével nyitott új lehetőséget a gyermeki szexualitás és a csábításelméletek vitájában. Az ő spekulatív munkáiból származik a magyar pszichoanalízisnek az a jellemzője is, hogy alapvetően a természettudományokkal tart fenn szoros kapcsolatot.

A természettudományokkal való kapcsolatok döntő jelentőségűek voltak a magyar pszichoanalitikusok számára. Hermann Imre megkapaszkodási elmélete például (új kiadás: 1984) megpróbálta a pszichoanalitikus ösztön fogalmat a kibontakozó etológiai ösztön fogalommal összekapcsolni. Ebben az irányban dolgozott Rapaport Dávid (Dezső) is, aki főleg amerikai pályája során, a gondolkodás laboratóriumi és pszichoanalitikus vizsgálatát igyekszik összekapcsolni, illetve a biológiailag megalapozott átfogó pszichoanalitikus elméletet próbálta kidolgozni. Ezek az analitikusok fiatal korukban nem is álltak messze a kísérletezőktől. Hermann Révész Géza tanársegédje volt, {V-110.} Rapaport pedig pszichoanalitikus érdeklődése mellett Harkai Schiller tanítványa volt Budapesten.

A társadalmi elkötelezettség, javarészt baloldali társadalmi elkötelezettség, a magyar pszichoanalitikusok másik uralkodó jellemzője Ferenczitől kezdve: törekszenek például arra, hogy összekapcsolják elméleteiket a nevelési gyakorlat reformjával. Ez a társadalmiság összekapcsolódik a korai csecsemőkor iránti érdeklődéssel is.

A budapesti iskola jellemzője az én folyamataival és a korai csecsemőkorral kapcsolatos elképzelések nagy szerepe. A legkorábbi diadikus anya–gyermek kapcsolatra összpontosítottak, valamint nem kielégítő jellegének traumatizáló hatásaira és felbomlásának jelentőségére. Vajda Zsuzsanna (1995) bemutatta, ahogyan a pszichoanalízis nevelési és társas hivatásával kapcsolatban jelentőssé váltak ezek.

Hermann Imre mellett Bálint Mihály (1896–1970) Ferenczi tanítványaként a regresszióval, a korai kapcsolatok jelentőségével foglalkozott, nevéhez kapcsolódik az ún. őstörés (basic fault) fogalma. Igazi sikereit a gyakorló orvosokkal folytatott továbbképző csoportfoglalkozásokkal érte el (Bálint-csoport), melyeket orvosok és pedagógusok is alkalmaznak.

A magyar kultúrában egyedülálló volt a pszichoanalitikus gondolkodásnak az irodalomra gyakorolt hatása; elég csak József Attilán kívül Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Márai Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Szerb Antal vagy Vas István nevét megemlíteni. A Budapesti Iskola magában hordozta a brit és amerikai pszichoanalízisben később érvényre jutott én-koncepció csíráit, előrevetítve bizonyos szociológiai felfedezéseket is. A magyar pszichoanalízist a fasiszta pusztítás megtizedelte, illetve ez eredményezte azt, hogy a Budapesti Iskola számos képviselője igazából külföldön bontakozott ki.

A mélylélektan különleges önálló magyar gyökerű irányzata Szondi Lipót (1893–1986) munkássága. Ösztönrendszert alakított ki abból kiindulva, hogy az eredendően koherens egységet képező egyéni életút megismeréséhez és előjelzéséhez a család és a rokonság vizsgálata szolgálhat a legtöbb információval. Az egyéni választásokat – továbbfejlesztve ezzel az eredeti freudi ösztönelméletet – genetikailag meghatározott ösztöntényezőknek tulajdonítja. Ennek megismerésérése szolgálna a máig használt rokonszenvi választásokon alapuló Szondi-teszt. Szondi a harmincas évek magyar pszichológiájának átfogó hatású pedagógusa a Gyógypedagógiai Főiskola laboratóriumában. Tanítványai körébe tartozott Benedek István, Kardos Lajos vagy Mérei Ferenc is. A fasizmus üldözöttjeként Svájcba emigrált. Svájci munkássága számos követőt vonzott. Zürichben emlékét és munkásságát őrző intézet működik.