Intézmények kialakulása

Hazánkban először 1990-ben, hallgatói kezdeményezésre, Boglár Lajos alapította meg az amerikai típusú kulturális antropológia szakot az ELTE Bölcsészettudományi Kar keretén belül, a Soros Alapítvány támogatásával. Ebben segítségére voltak közvetlen munkatársai, akikkel együtt váltak ki az ELTE Folklore Tanszékéből, illetve más kollégák is. Az első években Kulturális Antropológiai Programként elindított oktatás 1991-től mint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által elfogadott, akkreditált szak működött. A Kulturális Antropológia Szakcsoport élére Boglár Lajost nevezték ki. A szak megalapításában és az oktatási program kidolgozásában Boglár mellett Borsányi László, Sárkány Mihály, Kézdi Nagy Géza, Prónai Csaba és Timothy Roufs (University of Minnesota, Duluth) vett részt. Boglár olyan személyeket vont be az induló kulturális antropológiai oktatásba, akiket korábban érthetetlen okokból mellőztek az egyetemi néprajzi oktatásban (pl. Hofer Tamás). Boglár támaszkodott és számított az MTA Néprajzi Intézet munkatársaira, Niedermüller Péterre és Hoppál Mihályra, akik szintén mellőzötteknek számítottak addig. Mivel kezdettől fogva erőteljes hangsúlyt kapott az oktatásban a vizualitás, neves előadók és szakemberek vizuális antropológiai kurzusokat tartottak. A vizuális látás- és szemléletmódot, a vizuális antropológia alapjait Kunt Ernő, Miklós Pál, Jelenczki István és maga Boglár tanította, a fényképezést Jelenczki István, Kincses Károly, Féner Tamás, a videokurzusokat Csorba Judit és Füredi Zoltán, a filmezést Tari János oktatta. Boglár nagy érdeme volt, hogy Fulbright-ösztöndíj keretében hazacsábította az Amerikai Egyesült Államokból Hollós Maridát, aki a szak első tankönyvét is megírta, Bevezetés a kulturális antropológiába (1993) címmel. Hollós e művében a kulturális antropológia alapjainak ismertetése mellett pszichológiai antropológiai képzést is nyújtott, amelyet a Pszichológiai antropológia. Bevezető forrástanulmány egy tantárgyi egyetemi jegyzethez (1997) c. kiadványával egészített ki.

{V-168.} A TEMPUS támogatás elnyerésével a tanszéknek lehetősége nyílt a nemzetközi kapcsolatok hivatalossá tételére és kihasználására. Az így létrejött kapcsolatok révén a négy partnerintézmény (a londoni LSE, a Paris X–Nanterre-i, a koppenhágai és a müncheni egyetem antropológiai tanszékei) tanárokat küldött Budapestre, illetve fogadták három éven keresztül a magyar egyetemistákat 4–6 hónapos kurzusokra, vagy teljes évre is. Később hasonló együttműködést alakítottak ki a barcelonai, a madridi és a mexikóvárosi egyetem adott tanszékeivel is.

Boglár Lajos nevéhez fűződik a Szimbiózis c. tanszéki antropológiai évkönyv elindítása 1992-ben, amely javította a szakma képviselőinek publikálási lehetőségeit. Egyes számai folyóiratként tanulmányokat, cikkeket tartalmaznak, mások önálló kötetként kerültek kiadásra.

1991-ben, Prónai Csaba kezdeményezésére és Boglár Lajos támogatásával, a tanszéken megkezdődött a romológiai oktatás és kutatóprogram. Ez Magyarországon az első és eddig egyetlen cigánykutatással és a cigány nyelv tanításával foglalkozó program, amely a kulturális antropológia módszereit és szemléletét alkalmazza. Komoly eredménynek számított, hogy sikerült bevonni az oktatásba és a kutatómunkába olyan kíváló külföldi szakembert, mint például Michael Stewartot, az LSE tanszékének munkatársát. Prónai a Cigánykutatás és kulturális antropológia (1995) c. kötete tankönyvként szolgál az egyetemi oktatásban. A Kulturális Antropológiai Cigánytanulmányok c. sorozatban külföldi szakemberek válogatott tanulmányait is megjelentették.

1991-ben Boglár Lajos a hallgatók és az oktatók kutatásainak, terepmunkáinak anyagi támogatására létrehozta a Szimbiózis Kulturális Antropológiai Alapítványt.

Az elmúlt évek során budapesten 49 egyetemi hallgató diplomázott kulturális antropológusként.

Boglár Lajos iskolateremtő tevékenysége nem merült ki a budapesti egyetemen való alkotómunkában. Közvetve vagy közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy ma már az országban több helyen folytatnak kulturális antropológiai képzést és műhelymunkát. Kunt Ernő a Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszéket a Miskolci Egyetem általános átalakulása részeként, 1992-ben alapította meg. 1995-ben a budapesti tanszékről átkért Borsányi László vette át a vezetést, és az oktatás irányát az amerikai antropológiai hagyományok mintájára igyekezett felépíteni. Borsányinak köszönhető magának a szaknak az akkreditáltatása, valamint az oktatók létszámának növekedése. 1997-től a Politológiai Tanszék is tart antropológiai kurzusokat.

A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen kulturális antropológiát az 1989-ben alakult Néprajz Tanszéken oktatnak. A Kommunikációs Tanszéken 1992-ben kommunikációelméleti képzést indítottak, Niedermüller Péter vezetésével, amely egyik bázisként az antropológiára alapozott. 1995-ben, a Soros Alapítvány HESP támogatásával hozták létre a kulturális antropológiai specializációs programot.

A határon túli magyarság körében is fogadókészségre talált az antropológia. Bíró A. Zoltán vezetésével 1990-ben működött és publikált a Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport Csíkszeredán. Jó együttműködés alakult ki a budapesti tanszékkel, ahol oktatási lehetőséghez jutottak a csíkszeredai műhely képviselői (Bodó Julianna, Gagyi József, Magyari Vincze Enikő, Magyari Nándor László, Oláh Sándor és Bíró A. Zoltán). Boglár Lajos támogatta a csoport utazásait és egyes kutatóprogramjának elindítását, a budapesti hallgatók az előadásokon és szemináriumokon egy más szemlélettel, egy másik kutatóműhely eredményeivel ismerkedhettek meg. A csíkszeredaiak indította folyóiratok közül az Átmenetek c. a mindennapi élet antropológiájával foglalkozik, az Antropológiai Műhely döntően a terepmunkákra épülő tanulmányokkal ismerteti meg a szakmát.

{V-169.} A szakma nagykorúságát jelzi immár, hogy az intézményrendszer megjelenése és kialakulása óta a kulturális antropológusok közül Boglár Lajos védte meg elsőként sikeresen akadémiai doktori disszertációját (1999), így ma ő rendelkezik a legmagasabb tudományos fokozattal az antropológusok között.

Az ELTE Kulturális Antropológia Tanszék és a Néprajzi Múzeum között létrejött magas szintű együttműködés lehetővé tette a hallgatók muzeológiai képzésének rendszerességét és egyes közös kutatóprogramok, kiállítások, illetve kiadványok megvalósítását.

Az 1996-ban megalakult Kulturális Antropológiai Társaság biztosít lehetőséget arra, hogy az antropológusoknak saját önálló tudományos fóruma legyen, és ne kelljen a Néprajzi Társaság szakosztályaiban keresniük a megszólalási lehetőségeket. A kiemelkedő kutatási témák közé sorolható a nemzeti etnikai kisebbségek kutatása – itt külön ki kell emelni a romológiai programot, a hazai zsidóság kultúrájának vizsgálatát és a német nyelvű kisebbség körében végzett kutatómunkát –, a vallási szekták, a deviáns csoportok (pl. szkinhedek), illetve egyéb városi szubkultúrák, nemi szerepek változása.

A magyar kulturális antropológia 20. századi története nemcsak a kiemelkedő jelentőségű szakemberek életművéről, intézményi struktúrák kialakulásáról, kutatóhelyek és műhelyek eredményeiről, egyetemi felsőoktatásról szól. Talán a jövőt is előrevetíti az a tény, hogy 1992-től gimnáziumban is oktatják a kulturális antropológiát, Boglár Lajos segítségével, a Világ népei elnevezéssel.