Kronológia

A 20. század elején meghatározó tevékenységet folytatott a kronológia tárgykörében Szentpétery Imre. 1912-ben jelent meg Oklevéltani naptára, amely módosításokkal, kiegészítésekkel a mai napig használható kézikönyv. Ugyanő több fontos tanulmányban is érintette a témakört (A datum és az actum jelentése az oklevelek keltezésében, 1912; Középkori időszámításunkhoz, 1912; A legrégibb magyar csizió, 1918). Mahler Ede tevékenysége is fontos (Naptárunk újjáalakítása és a húsvétkérdés, 1916). Szentpétery Imre 1923-ban publikálta Chronológia című könyvét. Kövesligethy Radó (A naptárreform, 1928) és Tass Antal (Naptárunk kialakulása és reformkérdése, 1930; A naptárreform újabb fejleményeiről magyar vonatkozásban, 1931), tanulmányaikban a naptárreform kérdésével foglalkoztak.

A II. világháborút követően a tudományterület folyamatos műveléséről beszélhetünk. Többen jelentkeztek összefoglaló jellegű munkával (Hahn István: Az időszámítás története, 1960; Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, 1983; Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd, 1973; Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. I–II., 1977; Erdődi József: Időszámításunk, 1977; Időszámítási rendszerek. Szerkesztette Kristó Gyula, 1980).

Az újabbkori kronológiai irodalom kézikönyve Szentpétery Imre Chronológia és Oklevéltani naptár című műveinek összevont, javított, bővített kiadása, A kronológia kézikönyve (1985). Az 1970-es években több, elméleti kérdésekkel is foglalkozó tanulmány jelent meg (Balogh Sándor: Tudásszint és történelmi kronológia, 1977; Komjáthy Miklós: Történelem és történelmi kronológia, 1977).

Az elmúlt évtizedekben jelentős eredmények születtek a magyar naptár (csízió) kutatásának területén. Kiemelkedő Borsa Gedeon tevékenysége (Csízió, vagyis a csillagászati tudománynak rövid leírása, 1986; Ismeretlen Manlius-naptár, 1959; A magyar csízió átdolgozásai, 1978; A csízió ellenlábasai és utóélete, 1979). Említést érdemel még Kovács L. Gábor (Kis magyar kalendáriumtörténet 1800-ig, 1989), Mollay Gábor (Középkori soproni naptárak, 1962) és Verebélyi Kincső (A magyar csíziók folklorisztikai vizsgálatának egyik lehetősége, 1992).

Több olyan összefoglalás is készült, amely a napi használat igényeinek megfelelően Magyarország vagy a világtörténet főbb eseményeit tartalmazza (Magyarország történeti kronológiája. I–IV. Főszerkesztő Benda Kálmán, 1981–1982; Kristó Gyula: Kronológia a kezdetektől 1944-ig, 1992; Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája. 996–1946, 1988; Seifert Tibor: Magyar történeti kronológia. 1971–1990. [A függelékben 1992-ig], 1994; Világtörténet évszámokban 1789-ig. Összeállította Engel Pál, 1988; Ormos Mária: Világtörténet évszámokban. 1789–1945 és 1945–1975, 1982).

Komoróczy Géza a Vénusz-csillag és a babiloni „karám” értelmezéséről, az asztronómia {V-327.} és az asztrológia egységes csillagtudományként való babiloni értékeléséről írt (Bezárkózás a nemzeti hagyományba, 1992).

Egyes szerzők tanulmányaikban, középkori események reductiójára tettek kísérletet. Bertényi Iván, a tatárjárást követő, keletre irányuló magyar katonai vállalkozások időrendjét, illetve a jaroszlavi csata időpontját vizsgálta (Magyarország nemzetközi helyzete a tatárjárás után, 1991). Dán Róbert a zsidók magyarországi kiűzésének (1353–1357) időpontját kísérelte meg pontosítani (Mikor űzte ki I. Lajos a zsidókat?, 1991). Makk Ferenc a II. Géza-féle magyar–bizánci viszony időrendjéhez fűzött megjegyzéseket (1980).