Metrológia

A metrológia ma is az elhanyagoltabb történeti segédtudományok közé tartozik. Többnyire a más témakörökkel foglalkozó történészek publikáltak időnként egy-egy, a metrológia tárgykörébe tartozó tanulmányt. Közéjük tartozott a századfordulón Takács Sándor (A magyar léhen és holden, 1908), a két világháború között Lederer Emma (Régi magyar űrmértékek, 1923–1924).

A II. világháború után megjelent néhány, a metrológia tárgykörébe tartozó kötet (Bendeffy László: Szombathelyi Benedek rudasmester, 1958; Lukács Ernőné–Tarján Rezsőné: Megmérjük a világot, 1978; Vámbéri Gusztáv: A font súly, 1973; Velcsov Mártonné: Antropometrikus mértéknevek a magyar nyelvben, 1974). A tárgykör tudományos művelése alapvetően egyes történészek, többnyire részkérdésekre vonatkozó tanulmányait jelenti (Bendeffy László: Középkori magyar hossz- és területmértékek, 1959; Dankó Imre: Adalékok régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez, 1973; Jakó Zsigmond: Az erdélyi mértéktörténet kérdéséhez, 1945; Nagy Lajos: A Fővárosi Mértékhitelesítő Hivatal története, 1959; Sándor Vilmos: A méter rendszer magyarországi bevezetéséről, 1959; Wellmann Imre: Királyi mérték és mérő alá való föld, 1965).

A metrológia újabb kori magyarországi művelésében meghatározó szerepet játszott Bogdán István (Magyarországi hossz- és földmértékek a 16. század végéig, 1978; Régi magyar mértékek, 1987; Magyarországi hossz- és földmértékek. 1801–1874, 1990; Magyarországi űr- és térfogat, súly- és darabmértékek 1874-ig, 1991; Helyi földmértékeink a XVIII. században, 1967; Királyi öl és királyi hold (Maksay Ferenccel közösen), 1967; Helyi földmértékeink 1828-ban, 1973; Gabonaféléink térfogatsúlya a 18–19. század fordulóján, 1980).