Numizmatika

A történelmi segédtudományok körébe tartozó tudományterület felöleli a pénzként forgó érmék történeti, gazdasági, jogi, technikai és művészeti vonatkozásainak vizsgálatát, foglalkozik a nem érme formájú pénzjelekkel, pénzhelyettesítőkkel (papírpénzekkel, bankjegyekkel), egyéb pénzhelyettesítőkkel (bárcákkal, zsetonokkal, szükségpénzekkel), értékpapírokkal, a nem pénz funkciójú érmekkel (emlékérmekkel, plakettekkel). A magyar numizmatika a 20. század fordulóján hosszabb múltra visszatekintő, sokak által művelt történelmi segédtudomány volt. A hivatásos szakemberek mellett sok gyűjtő is jelentős mértékben hozzájárult a tudományág fejlődéséhez. A magyar numizmatika törénetében jelentős esemény volt a Magyar Numizmatikai Társulat megalakulása 1901-ben. A társulat a tudományos tevékenység előmozdítását és a gyűjtők körének szervezését egyaránt feladatának tekintette, 1902-ben szakfolyóiratot indított Numizmatikai Közlöny címen, amely azóta is folyamatosan megjelenik. A magyar pénztörténet egyik alapvető műve, a Corpus Numorum Hungariae {V-330.} (CNH) – Magyar Egyetemes Éremtár – első kötete, az Árpádházi királyok kora 1899-ben, második kötete, a Vegyesházi királyok kora 1907-ben jelent meg, szerzője Réthy László. A CNH pótlékát Zimmerman Lajos készítette el, folytatására Réthy halála után Harsányi Pált kérte fel a Magyar Numizmatikai Társulat. Harsányi az MTA támogatásával hozzálátott a Habsburg-házi királyok érméinek feldolgozásához, munkájának eredményeit 1914–1920 között Adatok a Corpus Numorum Hungariae III. kötetéhez címen rendszeresen publikálta a Numizmatikai Közlönyben. Halála után a munkálatok szüneteltek. A harmadik kötet első része, a Habsburg-házi királyok pénzei 1526–1657 1975-ben jelent meg Huszár Lajos összeállításában. A 19–20. század fordulóján megjelent másik alapvető munka Resch Adolf Siebenbürgische Münzen und Medaillen c. műve (1901) volt, amely az erdélyi pénzeket rendszerezte. Balogh Albin: A magyar pénz története az Árpádok idején (1912), Harkó Géza: A pénz története Magyarországon 1526–1608 (1912) az első pénztörténeti témájú doktori értekezések közé tartoztak. Jelentősek voltak a történész Hóman Bálint numizmatikai vonatkozású gazdaságtöréneti művei: Magyar pénztörténet 1000–1325 (1916), A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában (1921). A 20. sz. első évtizedeiben folytatott sokrétű numizmatikai tevékenységet Gohl Ödön, aki 1902-től 1926-ig szerkeszette a Numizmatikai Közlönyt. Foglalkozott a kelta pénzverés történetével, közreadta a Gróf Dessewffy Miklós barbár pénzeit tartalmazó katalógust (I–II., 1910–1911). Az emlékérmekkel kapcsolatos művei közül forrásértékűek A magyar királyok koronázási érméi (1917), a Budapest emlékérmei (1899) és a Budapest újabb emlékérmei (1905) c. munkák. A numizmatika és az éremgyűjtés népszerűsítésében játszott jelentős szerepet Szentgáli Károly, aki első szerkesztője volt a Magyar Numizmatikai Társulat második időszaki kiadványának, az 1922-től megjelenő Érem c. folyóiratnak, amely elsősorban az éremgyűjtőknek szóló, tudományos igényű közleményeket ad közre. A két világháború közötti időszakban kezdődött Huszár Lajos pályája, akinek sokrétű tevékenysége meghatározó volt a 20. századi magyar numizmatikában. 1929-től 1968-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában működött, 1944-től az Éremtár vezetője volt. Elsősorban a középkori magyar pénzverés történetével és emlékérmekkel foglalkozott. Legjelentősebb munkái a Magyar Egyetemes Éremtár (Corpus Nummorum Hungariae) folytatásán kívül a Procopius Bélával közösen írt Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn (1932), Bethlen Gábor pénzverése (1945), A budai pénzverés története a középkorban (1958), A magyar numizmatika bibliográfiája (Fejér Máriával, 1977), Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute (1980), Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése (1995). – Az 1940–1950-es években a numizmatika terén nem következtek be drasztikus változások. Ez a Magyar Numizmatikai Társulat szervezetében történt, amely 1949-től 1970-ig mint a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat Éremtani Szakosztálya működött. 1970-ben kapta vissza eredeti nevét. A társulatban 1969-től nem folyik gyűjtői tevékenység. Az elhangzott előadások szövegét a társulati évkönyvekben jelentették meg. A Magyar Numizmatikai Társulat tevékenységi körébe tartozik tudományos konferenciák, előadássorozatok rendezése is. Ilyenek voltak az ún. numizmatikai nyári egyetemek az 1980–1990-es években, amelyeket a Magyar Éremgyűjtők Egyesületével (MÉE) közösen rendezett. A MÉE eredetileg Budapesti Éremgyűjtők Egyesülete néven 1969-ben alakult meg, azt követően, hogy a Magyar Numizmatikai Társulatban megszűnt a gyűjtői tevékenység szervezése. 1973-tól mint Magyar Éremgyűjtők Egyesülete működik. Az egyesület 1970-ben átvette a Magyar Numizmatikai {V-331.} Társulattól az Érem c. folyóirat kiadását. Elsősorban a gyűjtőket segítő szakkönyvsorozatot indított. A II. világháború utáni időszakban, illetve később pályájukat kezdő numizmatikusok közül kiemelendő az ókori pénztörténettel foglalkozó Bakos Miklós, Bíróné Sey Katalin, Fitz Jenő (Der Geldumlauf der röm. Provinzen im Donaugebiet Mitte des 3. Jahrhunderts. I–II., 1978), Torbágyi Melinda, a középkori numizmatikával foglalkozó Gedai István (A magyar pénzverés kezdete, 1986), Kovács László (A kora Árpád-kori magyar pénzverésről, 1997) és Pohl Artúr (Évszám nélküli magyar dénárok és obulusok. 1308–1502. 1972; Hunyadi Mátyás birodalmának ezüstpénzei 1458–1490. 1972; Die Grenzlandprägung, 1972; Ungarische Goldguldens des Mittelalters 1325–1540, 1974; Münzzeichen und Meisterzeichen auf ungarischen Münzen des Mittelalters 1325–1540, 1982). Az elmúlt évtizedekben, részint a gyűjtést segítő célzattal, több kiadvány jelent meg egy-egy korszak pénzveréséről: Sára János: A Habsburg uralkodók kora és pénzverése Magyarországon (1991); Rádóczy Gyula: Mária Terézia magyar pénzverése (1982); H. Szabó Lajos: A szabadságharc és az emigráció pénzei, kitüntetései. 1848–1866 (1995); Rádóczy Gyula: A legújabbkori magyar pénzek. 1892–1981. (1984); Leányfalusi Károly–Nagy Ádám: Magyarország fém- és papírpénzei. 1926–1998 (1998). A szűkebb értelemben vett numizmatikától, az éremtantól elkülönült papírpénztörténeti művek közül kiemelendő Faragó Miksa: A Kossuth-bankók kora (é. n.), Ambrus Béla: Magyarország papírszükségpénzei 1723-tól 1914-ig és 1914-től 1919. VIII. 1-ig ((I–II., 1977, 1986); Rádóczy Gyula–Tasnády Géza: Magyar papírpénzek. 1848–1992 (1992); Kupa Mihály: Corpus Notarum Pecuniariarum Hungariae (I–II., 1993) c. munkája. Gosztonyi József a kortárs magyar éremművészet alkotásait ismerteti az Érem. c. folyóiratban. Megjelent számos tematikus kiadvány is, amelyek egyes szakterületek (pl. orvostudomány, bányászat, repülés, zeneművészet) érmészetével foglalkoznak: Huszár Lajos–Varannai Gyula: Medicina in numis (1977), Mészáros M. János: Magyar állatorvosi érmek, plakettek és jelvények (1986), Zalai Károly: Gyógyszerészeti numizmatika (1998), Roznai István: Magyar bányászati és kohászati érmek 1526–1982 (1983), Nyirádi Lajos–Rácz Józsefné: Erdészeti vonatkozású magyar érmek és plakettek (1993), Polgár László: A magyar sport- és polgári repülés érmei (1989), Szolláth György: A magyar zeneművészet érmei és plakettjei (1972). Az ismeretterjesztést szolgálja Káplár László: Ismerjük meg a numizmatikát (1984) c. munkája. A numizmatikai szakfolyóiratok köre 1990-ben az Éremtani Lapokkal bővült.

Gedai István és Kállay István